Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)

II. Kamarák és objektívek

zárás gépe volt, amelyen a zárat kívülről eltolhatták, vagy ha úgy tetszett, le is vehették. A gyár tetszés szerint választott objektívvei - leggyakrabban F:7 fényerejű, Voigtländer Euryscope-anasztigmáttal - szállította. Helyesen csiszolt, vörös rovátkás precíziós keresővel látták el, kézzel, illetve levegővel végrehajtható, 1/10-1/1000 másodpercig tartó expozícióra „felkészítve". (Az Amatőr, 1905: 47.)

[33] Mentor kézi kamarájuk többféle változatban, más-más objektívvei jelent meg a piacon. Szerepelt F:6.8 fényerejű, 120 mm gyútávú Goerz-Dagor kettős anasztigmáttal, illetve B/I, f:4.5-össel, de Mayer F:6.8-as fényerejű arisztosztigmátjával, Newton-keresővel, levegővel kioldható zárral, amilyennel Mozolovszky Sándor sóvári joghallgató fényképezett. Dr. Szüdy Ernő, békéscsabai amatőr Mentor II. készülékében viszont Rietzschel f:5.5 fényerejű Linear anasztigmátja fotografált. (Az Amatőr, 1905: 346; 1906: 121, 244; 1908: 38; 1910: XXXVI.)

[34] A fent említett Linear játszotta a főszerepet Wünsche Victrix elnevezésű, redőnyzáras Klapp-kamarájában is. (Az Amatőr, 1909: 277a.)

[35] Voigtländer tekercsfilmre és lemezre egyaránt „képesített" kamarája (f:4.5 fényerejű Heliar objektívjével, önműködő, Schlitz pillanatzárral) újonnan 220 koronába került. (Az Amatőr, 1904: 3:15; 1905: 126; 1910: XXXVI.)

[36] Ilyen „fehér holló" volt a Kodak-rendszerű, aplanát objektívvei, Bausch és Lomb zárral működő, lemezre és filmre egyaránt fényképező Ray, illetve a Krausz Béla tulajdonában lévő, f:8-as Rectilinear aplanáttal ellátott Rochester-Cyclo-Poxo. (Az Amatőr, 1905:182; 1909: 201a.)

[37] A fényképezés fejlődését a műkedvelők körében nemcsak a tökéletes objektívek, vagy a méregdrága gépek segítették, hanem elsősorban a kereső. Ezeknek két csoportja volt ismeretes. Az egyikbe azok tartoztak, amelyek meghatározott szög alatt mutatták a tárgy képét, a másikhoz, amelyek a keresővel egy irányban. Az előbbieket indirekt „irányzású" keresőknek, az utóbbiakat direkt keresőknek nevezték. Az előbbi csoportba a tükrös keresők, illetve a tükör-kamara, az utóbbiba az egyszerű keresők, illetve a homorú lencséjűek tartoztak. A tükör-keresők és a tükör-reflex kamera terjedését jelentős mértékben akadályozta, hogy ezek felcserélve mutatták a jobb és bal oldalt, velük „ellentétesen" kellett mozogni. Mind a tükrös keresők, mind a homorú lencséjűek túl kicsi képet adtak. Az egyszerű keresők e rossz tulajdonságoktól mentesek voltak. így alakulhatott ki az a vélemény, hogy „a legegyszerűbb kereső egyszersmind a legjobb is". (Melocco Sándor: A kereső szerepe az amatőrfényképezés fejlődésében. Az Amatőr, 1910: 89-91.)

[38] Az Amatőr, 1905:125,149; 1906:188. Az f:5-ös fényerejű, Busch Rapid-Aplanáttal Litografáló Nettel-Kibitz - a legnépszerűbbek egyike - 1910-ben került a piacra, s akadt magyar vásárlója is. (A Fény, 1919: 51a.)

[39] Ez a műszerész cég (Bp.,VII., Király u. 18.) egy évtizednél hosszabb idő óta külön osztályt foglalkoztatott a fényképezőgépek javításával, amelyet szakképzett mechanikusaival végeztetett. (A Fény, 1912: 100.)

[40] Utóbbit 170 mm gyútávolsággal, F/6.3-as fényerősségű Zeiss-anasztigmáttal, „irisdiaphragmával" 260 márkáért árusították. (1897: 96.)

[41] Az Amatőr, 1904: 5:14; 1905: 416; 1908: 198; 1910: XXXIV-XXXV. A Fény, 1913: 71a, 81a, 91a.

[42] Kiss Zoltán, 1909a: 33-34.

[43] Erről tanúskodik, hogy Krausz Béla 13 x 18-as, Busch-féle, iris fényszabályozóval felszerelt, F:5.5-ös fényerejű Omnar anasztigmáttal, Thorton-Pickard pillanatzárral felszerelt gépét, a veszprémi Krausz Andor hasonló méretű, Bausch és Lomb Rapid-Rectilinear objektívjével, és az előbbivel azonos pillanatzárral ellátott, David-Lechner kamaráját kínálta eladásra. Új gazdát keresett egy állványos, Goldmann-gép, f:4.5-ös Goerz (kettős) anasztigmáttal és pillanatzárral; egy Union Klapp-kamara f:6.3-as, azonos márkájú, kettős anasztigmáttal, és egy Krügener-féle Delta-kamara is, azonos márkájú, rapid aplanáttal. (Az Amatőr, 1905:110, 416; 1906:282, 367; 1909:175a. A Fény, 1912:157a.

121