Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
II. Kamarák és objektívek
főként a tájfotográfus méltányolta - kis helyre szorítható, és ennél fogva könnyen szállítható" volt. [3] Több ilyen, „könnyen szállítható", köztük egy 1853-ban forgalomba hozott „Murray és Heathtól való photograph géppel", fényképezte 1879-ben „Steinheil aplanatékával" Déchy Mór utazó és földrajztudós „Magyar-Ázsia" tájait és lakóit, s készítette „negyedrétű és stereoscopi" száraz, kollódium- és brómezüst-lemezre felvételeit. [4] Az 1885-ös esztendő az utazó és tájfényképező „nagy nyereménye volt": Eastman-Walker javított, brómezüst emulzips papiros „göngyöl kazettája" megjelent a piacon. Wamerke néhány évvel korábban kidolgozott, azonos találmányát - a papír túlságosan durva „szövete" miatt - még nem tudta forgalomba hozni, a müncheni J. B. Obernettemek pedig csak Eastman-éket követően sikerült ez. [5] A fényképező kamara minősége is sokat javult, de a mindig korszerűbbre vágyó Veress Ferencnek a forgalomban lévők egyike sem felelt meg. Olyan készüléket rendelt A. Moll udvari szállítótól, amelyet „hajlékban" és szabadban egyaránt könnyen kezelhet, s „vele valamint üveglapra, úgy az Eastman-féle gyöngykazettában papirosra is készíthető legyen levétel". A készüléket Steinheil aplanátjával és a genfi Thury-Amey-cég pillanatzárójával [6] szerelték fel, „melylyel a lapokat lassabban és gyorsabban is megvilágítani lehet a nélkül, hogy a gépet sebes zárásakor megrezegtetné, s a Lucke C-tól legújabban felfedezett stativ-erősító'vel" szállították. A nyolcvanas évek második felében az úgynevezett titkos kamerák is, „mint nyári meleg eső után a gomba", elszaporodtak. Minden fényképező igyekezett terjedelmesebb készülékét velük felcserélni. Carl Paul Stirn detectiv kamráját (Amerikából) mellény alá akasztva, nyakba függesztve hordták, s „kisded, 8 mm. nagyságú" tárgylencséje, mint inggomb látszott csak. Kör alakú, 14 cm átmérőjű, nikkelből készült, 11/2 cm vastagságú szelence volt, és „a benne foglalt érzékeny száraz lapra" 8 darab, 4x4 cm nagyságú felvételt fotografáltak, amelyek a mellényzsebből kilátszó fonal meghúzásával nagyságú felvételt fotografáltak, amelyek a mellényzsebből kilátszó fonal meghúzásával „lövelődtek" a lemezre. Újdonságnak számított, hogy - mint a gyöngyorsós papírtekercset - ezeket a felvételeket is egyszerre hívták elő. [7] Veress is hozatott belőle Türkei Lipóttal egy példányt, de próbatételéhez várta, hogy az időjárás kedvezőbbre forduljon. [8] A másik hasonlóként titkos - „gépecskével", Dr. R. Krügener Zsebnotesz kamarájával azonban - amely „a Stim-féle után a detectiv jelzőt leginkább hordozhatta magán, s czélszerüségével minden addigi szekrény alakú camerát felülmúlt" - rögvest munkához láthatott. A tárgylencse a könyv alakú készülék sarkának közepéből kandikált kifelé. Kazettájában 24 darab 4x4 centiméteres lemezt tároltak, amelyeket - ellentétben a Stirn-koronggal - külön-külön hívtak és másoltak. Veressnek „sok gyönyörűséget szerzett e kedves kis gépecske, miután [...] számos vásári, s más jelenségek mozzanatát" - összesen 100-nál több felvételt - „Eastman-féle bromezüst-gelatin-emulsios papirosra sikerült levennünk". Mivel állvány nélkül, kézből dolgozott, gondosan ügyelt arra, hogy a gépet a felvétel pillanatában, lélegzetét visszafojtva, a testéhez szorítsa, így az expozíció után elmozdulástól mentes, éles képeket kapott. [9] AStirn-féle, két kicsi „periscopicus" lencséből álló objektív vei felszerelt, fénymen-112
