Lontai Endre: A licenciaszerződések alapvető kérdései (Budapest, 1978)
III. fejezet. A licenicaszerződés fogalma és fajai
92 111. fejezet dekeit, nevezetesen a versenyben elfoglalt pozícióit hivatott szolgálni. Ezt a gazdasági előnyt jelentheti a műszaki fejlettség magasabb foka, de jelentheti - nem függetlenül az előbbitől - az a körülmény is, hogy pl. a terméket előállító, forgalmazó vállalatnak, vagy meghatározott termékeinek ,,jó neve” van, közismerten megbízható, jó minőségű árukat hoz forgalomba, tehát a fogyasztó számára „minőségi garanciát” jelent az adott vállalatra vagy termékre történő puszta hivatkozás. Hasonlóan előnyt jelenthet a versenyben a termék tetszetős csomagolása, külső kialakítása stb. Hivatkozhatom arra is, hogy „tiszta” védjegy-licenciaszerződés ritkán fordul elő. A tipikus esetben műszaki megoldások felhasználására irányuló szerződések járulékos szolgáltatásaként találkozunk a licenciaadó védjegyének (esetenként a licenciavevőével együttesen történő, pl. RÁBA-MAN) használatára vonatkozó engedéllyel. Nézetem szerint ezért megalapozott az az álláspont, amely a védjegy vagy más árujelző, illetőleg minta használatára irányuló megállapodásokat a licenciaszerződések körében helyezi el.20 Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ezen a körön belül a védjegy-licenciaszerződés nem mutat fel bizonyos sajátosságokat.21 Ilyen nevezetesen, hogy itt döntő, szinte kizárólagos szerephez jut a megjelölésre vonatkozó 20 Ezt az álláspontot tükrözik a II. fejezetben hivatkozott KGST-licencia-mintaszerződések is. 21 Ld. erre A. TROLLER, A. KOPFF és A. VERONA referátumait az 1971. évi krakkói konferencián. Hazai irodalmunkban Id. REGÖCZI S.: „A védjegyhasználati szerződésről’’, Újítók Lapja, 1973. 21., továbbá VIDA, id. mű.
