Lontai Endre: A licenciaszerződések alapvető kérdései (Budapest, 1978)

II. fejezet. A licenciaszerződések szabályozása

68 II. fejezet hetséges, illetőleg szokásos, a licenciaszerződésekben szabá­lyozást igénylő kérdések, ezek megoldási variánsai kerülnek felsorolásra, felhíva ezek fontosságára a szerződő felek fi­gyelmét. A fenti érvek alapján a magyar delegáció állás­pontja az volt, hogy általános jellegű típusfeltételeket kell kidolgozni. Ezek lazább jellege jobban tükrözi a fent vá­zolt követelményeket. A szerződésminták, blanketták hasz­nálata ilyen jellegzetesen egyedi szerződésfajtánál kevesebb sikerrel kecsegtet, óhatatlanul sablonizál, s adott esetben az abban rögzített feltételektől eltérni kívánó partner helyzetét, ha nem is jogilag, de gyakorlatilag megnehezíti. A típusfel­tételeket szorgalmazó álláspont emellett lehetségesnek tar­totta, hogy a típusfeltételekhez, mint alapvető szabályozási formához, mellékletként csatoljanak néhány, iratmintaszerű, egy adott lehetséges variánst konkrétabban megfogalmazó, megformulázó szerződésmintá(ka)t is. A másik álláspont el­sősorban az egyes tagállamokban már kialakult gyakorlat tapasztalatainak hangsúlyozásával, a mintaszerződési forma jogtechnikai előnyeivel érvelt. Annak azonban, hogy a felté­­telekpárti álláspont kisebbségben maradt, s végül is szer­ződésminták kerültek elfogadásra, nem az érveknek a fenti síkon lezajlott küzdelme volt az alapvető meghatározója. Az ugyanis, hogy a szabályozás típusfeltételek- vagy szer­ződésminta-szerű - bár nem jelentéktelen -, de alapjában jogtechnikai kérdés. Ennél jóval lényegesebb problémát je­lent a választott szabályozási variáns kötelező jellegének helyes meghatározása. Bármelyik szabályozási módnál el­döntendő ugyanis annak kogens vagy diszpozitív jellege. Mindabból, amit fentebb a vállalati önállóság, érdekeltség biztosításának követelményével, a szerződések hangsúlyozott

Next

/
Thumbnails
Contents