Lontai Endre: A licenciaszerződések alapvető kérdései (Budapest, 1978)
II. fejezet. A licenciaszerződések szabályozása
64 II. fejezet Az egyre szélesedő licenciapraxisnak azonban, éppen az egyes jogrendszerek - mögöttes alkalmazási területként érvényesülő - polgári jogi normái között fennálló nem kevés eltérésre tekintettel, szüksége van bizonyos nemzetközileg egységes, standard szabályokra. Az egységesítésre törekvés különböző szinteken és jelleggel jelentkezik. Közismert, hogy egyes nagy cégek számos területen kialakítják szokásos szerződési feltételeiket, vagy a rendszeres kontaktusban levő partnerek hosszabb távra, általános jelleggel rögzítik szerződéseik tipikus feltételeit. Az ilyen „szokványok” természetesen szerepet játszanak a licenciakapcsolatok területén is. Kiemelkedik ezek sorából az ORGALIMÉ (Organisme de Liaison des Industries Métalliques Européennes) jogi bizottsága által kidolgozott licenciaszerződés-minta, amelyet a részt vevő cégek körén kívül is széles körben felhasználnak.26 Ilyen ajánlott szerződésminták kerültek kidolgozásra - részben a fejlődő országok igényeire tekintettel - a WIPO (World Intellectual Property Organization, a Szellemi Tulajdon Világszervezete) keretében is. Közvetve számos vonatkozásban érinti a nemzetközi licenciakapcsolatokat a Közös Piac normarendszere is. Elsősorban a kizárólagos licenciák tekintetében érvényesül a római szerződés 85-86. §§-nak - és a ráépülő jogalkalmazói gyakorlatnak - a korlátozó hatása.27 Az európai, illetőleg 26 Az ORGALIME-szerződésminta elemzésére épül pl. H. STUMPF: „Der Lizenzvertrag”, Maschinenbau-Verlag, Frankfurt/M. 1968. műve. 27 Ld. Bruce I. CAWTHRA: ,,Industrial Property Rights in the EEC”, Gower Press, London, 1975., ill. hazai irodalmunkban MÁDL F.: „Az Európai Gazdasági Közösség joga”. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1975., különösen 205. és köv. old.