Lontai Endre: A licenciaszerződések alapvető kérdései (Budapest, 1978)
II. fejezet. A licenciaszerződések szabályozása
A szerződések szabályozása 55 gének következtetését. A licenciaszerződések részletkérdéseire tellát - kifejezett szabályozás hiányában - itt is a mögöttes jogterület szabályaihoz kell fordulni. A német praxis - ugyancsak hagyományosan - a BGB-nek a haszonbérletre vonatkozó szabályai analóg alkalmazása mellett foglal állást.8 Hasonló a svájci jog álláspontja is. Az 1954. évi szabadalmi törvény 34. § (1) bekezdése csupán a licenciaadás lehetőségét rögzíti, illetőleg közvetve utal a licenciaszerződésekre a lajstromozás joghatásainak megállapítása kapcsán. Ehhez képest a svájci bírói gyakorlat és irodalom is kötelmi jogi analógiára támaszkodva minősíti a licenciaszerződéseket, főként a bérlet és haszonbérlet szabályaira utalva.9 Mellőzi a licenciaszerződések kifejezett szabályozását az USA szabadalmi törvénye is. Megjegyzendő, hogy az ún. antitrust törvényhozás számos olyan korlátozást ismer, amely közvetlenül érinti a licenciakapcsolatokat. A jelentősebb jogrendszerek közül egyedül Anglia az, amelynek szabadalmi joga kifejezett szabályozást tartalmaz a licenciaszerződésekre. Az 1949. évi Patent Act alapján semmisnek tekintendők azok a szerződési feltételek, amelyek a licenciavevőt arra kötelezik, hogy a licencia alapjául szolgáló szabadalom tárgyát képező terméken kívül más termékeket is megvásároljon, illetőleg korlátozzák jogát a szabadalommal védett termékek körén kívül eső más termékek megvételében. Közvetve érintik a licenciaszerző-8 Ld. E. REIMER: „Patentgesetz und Gebrauchsmuster gesetzt’, C. Heymann, Köln/Berlin/Bonn/München, 1968. 453. és köv. old. 9 A. TROLLER „Immaterialgüterrecht”, Helbing und Lichtenhahn, Basel/Stuttgart, 1971. I. köt. 598. old., ill. II. köt. 938. és köv. old.
