Lontai Endre: A licenciaszerződések alapvető kérdései (Budapest, 1978)

I. fejezet. A tudományos-műszaki kooperáció gazdasági kérdései

22

I. fejezet

tokra (vegyipar, gépipar, elektromos és elektronikai ipar) koncentrálódik.13

A licenciaforgalom arányaiból kitűnik, hogy a szocialista országok részvétele a szellemi termékek kereskedelmében messze alulmarad az ipari-termelési kapacitás vagy a K-j-F ráfordítások tekintetében elfoglalt pozícióin.14 * A világ licenciaexportjából mindössze 0,5-1%-kal, a licenciaimportból 7-10%-kal részesednek.13 Ez a helyzet, még akkor is, ha a licenciaforgalom adatai nem tükrözik pontosan a tudományos-műszaki kooperáció volumenét (pl. a szocialista országok, különösen az egymás közötti, KGST-keretű kapcsolataikban a kooperáció magasabb szintű, komplex formáit részesítik előnyben16), illetőleg a Szovjetunió tudományos-műszaki potenciálja sok tekintetben lehetővé teszi az „önellátást”, nem tekinthető kielégítőnek. Feltétlenül kívánatos a szellemi termékek nemzetközi forgalmába történő aktívabb, intenzívebb bekapcsolódás.

Erre a szélesebb körű bekapcsolódásra irányuló törekvések, különösen a gazdasági reformok következtében - és

13 FÜZES: id. cikk, ill. G. FEIGE-W. SEIFFERT: ,,Internationale Lizenzen”, Berlin, 1965. Staatsverlag der DDR, 39. és köv. old.

14 A KGST-országok részesedése a világ ipari termelésében 1974-ben 37,5% volt, ugyanekkor az USA, Japán és a Közös Piac országai együttesen 52,7%-ot reprezentáltak. Ld. J. NAJDO-S. SZIMANOVSZKIJ: „Die Beteiligung der RGW-Länder am Welthandel mit Lizenzen”, Neuerer, 1975. 7. A K+F ráfordítások arányaira nézve ld. újabban MÁDI: id. mű, 32. és köv. old.

f5 TASNÁDI: id. cikk.

16 Ld. erre az 1976. évi MIE-AIPPI budapesti (6. lábj.), illetőleg az 1977. évi potsdami (3. lábjegyzet) konferenciák anyagát.