Lontai Endre: A licenciaszerződések alapvető kérdései (Budapest, 1978)
I. fejezet. A tudományos-műszaki kooperáció gazdasági kérdései
A kooperáció gazdasági kérdései 17 gon belüli), mind a nemzetközi információáramlás tipikus, egyre erőteljesebben fejlődő szervezési módszerévé a szerződéses módszerek váltak. Igen gazdag azoknak a szerződéseknek a skálája, amelyek a tudományos-műszaki kooperáció szervezésében szerepet játszanak.5 Tulajdonképpen már az „egyszerű” áruszállításra kötött szerződés sem mentes ezektől a vonásoktól, hiszen a tömegtermékek szállítása esetén is egyre emelkednek az áruk minőségével, műszaki színvonalával szemben támasztott követelmények. Ezt számos közvetett szabályozás, pl. a szabványosítás terén megvalósuló egységesítés is jelzi. Világjelenség azonban az a KGST-gyakorlatban is világosan megfigyelhető tendencia, amely az egyszerű áruszállításnál magasabb rendű, bonyolultabb kooperáció térnyerésére utal. A gyártásszakosítási és kooperációs szerződések esetén rendszerint sor kerül műszaki információk átadására, illetőleg a szerződés hatálya alatt elért újabb eredmények cseréjére. A szorosabb értelemben vett tudományos-műszaki együttműködést szolgáló szerződések három fő típusba sorolhatók. Alapvetően az új tudományos-műszaki eredmények létrehozására irányulnak az - ugyancsak több alvariánst felmutató - kutatási szerződések. A létrehozott eredmények elterjesztését szervezik a tág értelemben vett licenciaszerződések. Végül a hosszabb távú, komplex jellegű együttműködés érdekében egyre gyakrabban jönnek létre társasági 5 A tudományos-műszaki kooperáció szervezésében felhasználható különböző szerződésfajtákra ld. SEIFFERT-FEIGE: id. mű I. köt., 25. és köv. old., továbbá M. M. BOGUSZLAVSZKIJ: „Pravovoje regulirovanyije mezsdunarodnüb hozjajsztvennüh otnosenyij”, Moszkva, 1970. Nauka, 92. és köv. old. Ld. még a 3. lábjegyzetben hivatkozott konferencia anyagát is.
