Lontai Endre: A licenciaszerződések alapvető kérdései (Budapest, 1978)

IV. fejezet. A licenciaszerződés tárgya és tartalma

A szerződés tárgya és tartalma

M3

nek fel licenciaadóként, ha mégis, az általuk nyújtott szolgáltatás gyakrabban foglal magában színvonalas knowhow-t, kellő referenciát biztosító piacérett termékre épülést, mint a kutatóintézetek szerződései, ahol az üzemi kísérletek lehetősége ritkán adott.

A licenciavevői pozícióban fordított a helyzet. A belső licenciaforgalomban a tipikus licenciavevő a megoldást saját tevékenységi körében konkrétan felhasználó gazdálkodó egység, vállalat, esetleg szövetkezet, s csak nagyon ritkán kutatóintézet, vagy kivételesen magánszemély (pl. kisiparos).

Ha a nemzetközi licenciaforgalmat vizsgáljuk, lényegében az alanyok hasonló megoszlását találjuk. Sajátos azonban ezekben a kapcsolatokban a külkereskedelem szabályozásából adódó közvetítő láncszemek szerepe. A tipikus esetben ugyanis az érdekelt magyar partner - akár licenciaadóként, akár licenciavevőként - nem lép közvetlen szerződéses kontaktusba a külföldi féllel, hanem valamilyen külkereskedelmi vállalaton keresztül. A műszaki alkotások forgalmát néhány erre specializált külkereskedelmi vállalat bonyolítja le, így elsősorban a LICENCIA, s részben a TESCO és a NOVEX, esetenként azonban - főként komplex jellegű ügyletekhez kapcsolódva - más külkereskedelmi vállalatok is, pl. a KOMPLEX vagy a CHEMOKOMPLEX.5

5 A TESCO különösen az engineering-export területén mutat fel jelentős eredményeket. Ld. erre SZÉKÁCS I.: „TESCO - a műszaki fejlesztés szolgálatában”, Újítók Lapja, 1972. 6., illetőleg „A magyar szellemi termékek és szolgáltatások exportja. A TESCO munkája”, Gazdasági cikkek a nemzetközi sajtóból, 1974. 3. A NOVEX tevékenységének néhány aspektusára Id. OSMAN P. referátumát a MIÉ— AIPPI 1976. évi budapesti konferenciáján. A LICENCIA tevékenységére ld. BÓNIS G.: „A licenciaszerződések gyakorlatának tapasztalatai” c., a 3. lábjegyzetben hivatkozott kutatás keretében készült fa-