Lontai Endre: A licenciaszerződések alapvető kérdései (Budapest, 1978)

III. fejezet. A licenicaszerződés fogalma és fajai

104

III. fejezet

vagy hiánya azonban - a gyakorlat tapasztalatai szerint - korántsem az adott műszaki megoldás szintjének alacsonyságára vezethető vissza (esetenként természetesen arra is), hanem pl. az adott jogrendszerben elfogadott szabadalmazhatósági feltételekre (pl. bizonyos megoldások, vegyi termékek, élelmi- és gyógyszerek stb. szabadalmazásából való kizárására), vagy - igen gyakran - a műszaki megoldást létrehozó vagy azzal rendelkezni jogosult gazdasági megfontolásaira, üzletpolitikájára stb. Annyiban természetesen igazat kell adnunk - gyakorlati szempontból - a maradékelmélet követőinek, hogy amennyiben a tág értelemben felfogott know-how speciális jogintézménnyel védett, a knowhow oltalmára nyilvánvalóan a speciális szabályban nyújtott, rendszerint hatékonyabb védelmi eszközök érvényesítésére fog sor kerülni.

Nézzünk most meg - példálózva - néhány definíciókísérletet. A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara által 1961-ben kimunkált meghatározás49 szerint „az ipari know-how az alkalmazott műszaki ismeretetet, módszereket és ipari célokat szolgáló eljárások gyakorlati megvalósításához vagy kivitelezéséhez szükséges adatokat jelenti ... A know-how-t titkos jellegűnek kell tekinteni, ha közönség számára hozzáférhető formában nincs közzétéve és a vállalat, amely kidolgozta vagy törvényesen megszerezte, minden ésszerű lépést megtesz jogosulatlan továbbadása megakadályozására . . .” Az AIPPI Magyar Csoportja által kidolgozott meghatározás, amelyet GAZDA is oszt,50 a következőképpen fogalmazza meg a know-how-t: „Az ipari know-how

49 Ld. LLOYD: id. előadás.

50 GAZDA-KÖVESDI-VIDA: id. mű, 201-202. old.