Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
II. Az iparjogvédelem nemzetközi intézményrendszere; a Párizsi Uniós Egyezmény
A II. világháború után kialakult a szocialista világrendszer, s a szocialista országok átfogó, integrációs kapcsolata dinamikus fejlődésnek indult. A 60-as években lavinaszerűvé vált dekolonizációs folyamat pedig jelentősen megnövelte a fejlődő országok számát, egységét, tudatos politikai fellépésének súlyát. A nemzetközi (gazdasági) kapcsolatok hagyományos rendjének gyökeres átalakítására irányuló igényeket a fejlődő országok fogalmazták meg, s a frontális támadás egyik harci területévé viszonylag korán vált a PUE, tágabban a nemzetközi iparjogvédelem fennálló rendszere. Először az UNCTAD-ban, amit joggal minősíthetünk a fejlődő országok érdekképviseletében leghangsúlyozottabban szerepet játszó ENSZ-szervezetnek, kapott hangot a fejlődő országok igénye a korszerű technológiákhoz való előnyösebb hozzáférésre, illetőleg — mint ennek egyik akadálya — a nemzetközi iparjogvédelem rendszerének kritikája.121 A fejlődő országok törekvéseit honorálta az ENSZ 1974. évi rendkívüli közgyűlésének 3201. és 3202. sz. határozata az új világgazdasági rendről, illetőleg az 1975. évi — ugyancsak rendkívüli, gazdaságinak is nevezett — közgyűlési határozat a nemzetközi gazdasági fejlesztésről és együttműködésről. Ez utóbbi határozat III. fejezet 3. cikke kifejezetten leszögezi, hogy a szabadalmakra és védjegyekre vonatkozó nemzetközi egyezményeket felül kell vizsgálni. Az UNCTAD—ENSZ akciókkal párhuzamosan — de nem azoktól függetlenül — hasonló kezdeményezések történtek a WIPO keretében is.122 A Koordinációs* Bizottság 1974. júniusi ülésén az angol és az indiai delegációk javaslata alapján ad hoc szakértő bizottság felállítását határozták el a revízió kérdéseinek vizsgálatára. Az ad hoc bizottság első ülésén megfogalmazta azt a 14 kérdést, amelyek tanulmányozást igényelnek, második (1975. decemberi) ülésén pedig egy nyilatkozatot fogadott el a PUE felülvizsgálatának célkitűzéseiről. Az ad hoc bizottság ajánlása alapján a PUE 1976. évi közgyűlése előkészítő bizottságot választott a revíziós konferencia előkészítésére. A kezdeti optimizmus ellenére123 a munka meglehetősen bonyolultnak bizonyult. Az alapos előkészítés érdekében 4 munkabizottságot hoztak létre,124 neves szakértőkkel tanulmányokat, 121 A nemzetközi szabadalmi rendszer értékelésére és bírálatáraid. — a 45. lj.-ben hivatkozotton felül — a következő UNCTAD-dokumentumokat: Promotion of National Scientific and Technological Capabilities and Revision of the Patent System, TD/B/C./AC.2/2. (1975); System, Including Industrial Property Systems, for Improving National Scientific and Technical Infrastructures of the Developing Countries, TD/B/C.6/AC.2/4. (1975); továbbá M. G. Erasmus: The New International Economic Order and International Organizations, Haag + Herchen, Frankfurt/Main, 1979 122 Átfogóan Sunshine—Buxbaum, Bobrovszky, op. cit. (45. lj.) továbbá Parraghné, op. cit. (39. lj.) Basic Proposals (Diplomatic conference on the revision of the Paris Convention), WIPO Doc. PR/DC/3. 123 P. Kunz-Hallstein: Zweite Sachverständigensitzung über die Revision der Pariser Verbandsübereinkunft in Genf, GRUR Int. 1976/2. A revíziós konferenciát eredetileg korábbra és Bukarestbe (mint fejlődő ország fővárosába) tervezték. 124 Ilyen munkabizottságok dolgoztak a szerzői tanúsítvány, a PUE 5 A cikke, a fejlődő országok sajátos érdekeit érintő kérdések, továbbá a védjegy és eredetmegjelölés konfliktusai vonatkozásában. 56
