Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
II. Az iparjogvédelem nemzetközi intézményrendszere; a Párizsi Uniós Egyezmény
részletesebb szabályozása, a jogegységesítés, illetőleg harmonizálás nagyobb intenzitása vált szükségessé. Ezek a törekvések csak részben vezettek a PUE előírásai kiegészítéséhez, az egyes részterületek részletesebb szabályozására szükebb körű uniók, ún. mellékegyezmények (vagy különegyezmények) jöttek létre. A mellékegyezmények szorosan kapcsolódnak az alapegyezményhez, a PUE-hoz. Ezt nem csupán létrejöttük történeti körülményei illusztrálják, az nevezetesen, hogy — általában, de nem kivétel nélkül — a PUE valamelyik revíziós konferenciája kapcsán alakultak meg, hanem megtaláljuk a szükséges jogi fogódzó pontokat is. A PUE 19. cikke értelmében az uniós tagországok jogosultak egymás között az iparjogvédelem területén külön megállapodásokat kötni, ezek azonban nem állhatnak ellentétben a PUE rendelkezéseivel.72 Az egyes mellékegyezmények a csatlakozást rendszerint kifejezetten ahhoz^ feltételhez kötik, hogy a csatlakozó PUE-tag legyen,73 utalnak a „főegyezmény”-re,74 illetőleg leszögezik, hogy a mellékegyezmény előírásai nem értelmezhetők a PUE rendelkezéseivel ellentétesen, azokat nem sérthetik.75 A mellékegyezmények is univerzális jellegűek, amennyiben elvileg valamennyi PUE-tag részvételét célozzák, ha taglétszámuk jelenleg messze alulmarad is a PUE tagjainak számán. Ezt részben az magyarázza, hogy a részletesebb szabályozás szükségszerűen szorosabb érdekazonosságot tételez fel, részben az a körülmény, hogy a mellékegyezmények még viszonylag „fiatalok”.76 A jelenlegi 15 mellékegyezmény közül 1957 előtt mindössze 3 jött létre (a két madridi és a hágai egyezmény), 1957-et követően ugrásszerűen megnövekedett a mellékegyezmények száma. Ezt részben a nemzetközi kapcsolatok kedvező irányú és ütemü fejlődése, részben az iparjogvédelem intézményrendszerének tökéletesedése magyarázza. Magyarország aktív részvételét a nemzetközi iparjogvédelmi együttműködésben jól illusztrálja, hogy a 15 mellékegyezmény közül 13-nak (eredeti vagy csatlakozott) tagja, illetőleg aláírója. A mellékegyezményeket különböző szempontok szerint csoportosíthatjuk, osztályozhatjuk. Az egyezmény jellege alapján megkülönböztethetünk elvi jellegű vagy anyagi jogi rendelkezéseket tartalmazó, eljárási-technikai jellegű és dokumentációs-iechriikai jellegű megállapodásokat.77 Csoportosíthatjuk a megállapodásokat annak alapján is, az iparjogvédelem milyen intézményére (szabadalom, védjegy, minta stb.) vonatkozó előírásokat tartalmaznak. Az utóbbi kritérium alapján mutatom be a mellékegyezményeket és legfontosabb rendelkezéseiket. 72 Ez a PUE-rendelkezés nem csupán a mellékegyezményekre, hanem általában a regionális jellegű megállapodásokra is vonatkozik. 73 Pl. Lisszaboni Megállapodás 1. cikk. 74 Pl. Madridi Megállapodás 5. cikk /2/ bek. 75 Pl. PCT 1. cikk 2. 76 Ezért csak részben osztom Beier (op. cit.) ezzel kapcsolatos, némileg pesszimista értékelését. 77 Bobrovszky, op. cit. (45. lj.). 38
