Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
IV. Aktuális tendenciák a nemzetközi iparjogvédelem területén
A fogyasztók érdekeinek „listáját”, érdekeik védelmét szolgáló általános jogi eszközöket illetően visszautalok a III. fejezet fejtegetéseire. Itt az iparjogvédelem egyes területem jelentkező és honorálható sajátos érdekeket veszem vizsgálat alá.490 (A műszaki alkotások oltalmának területét mellőzöm, ezen a fogyasztói érdekek erős közvetettséggel tükrözhetők.) Elsődleges szerep jut a fogyasztóvédelemnek a védjegyjog területén.491 A védjegy alapvető funkcióit (megkülönböztető-individualizáló, minőségi garancia és reklámfunkciók) alapul véve azt mondhatjuk, hogy a védjegy intézménye a fogyasztók szempontjából kétségtelen előnyt jelent, alkalmas az áruk forrását (közvetve a minőséget) illetően szükséges információk közvetítésére. A védjegy alapfunkciójából folyik, hogy nem kaphat oltalmat az olyan jelzés, amellyel azonos vagy az összetéveszthetőségig hasonló jelzést más már (védjegyként, esetleg anélkül) használt vagy oltalmaztatott. Az összetéveszthetőség megállapitása és konzekvenciái levonása vonatkozásában az egyes országok eltérő szigorúságú gyakorlatot folytatnak, figyelemmel a tipikus fogyasztó általános műveltségére, nyelvi tényezőkre stb.492 A lényeg az, hogy a fogyasztó biztos lehessen az áru eredetét illetően. Az összetévesztés elleni fellépést az esetek többségében az indokolja, hogy a jelzett áruk azonosak vagy hasonló rendeltetésűek, hiszen egymástól távoleső rendeltetésű termékek esetén az összetéveszthető jelzés sem vezeti félre elvileg a fogyasztót. Ez a kiindulópont azonban finomításra szorul. Egy jól bevezetett, elismert reputációjú jelzés önmagában is érték (reklámfunkció), s ha merőben eltérő árufajtán alkalmazzák is, egyrészt a fogyasztóban a presztízs iránti bizalom vásárlási vágyat ébreszthet, másrészt a használó végeredményben ingyenesen részesedik abból a presztízselőnyből, amit az ilyen védjegy jogosultja nem kevés költség befektetésével kiharcolt. A goodwill ilyen absztrakt értékét hivatottak védeni azok a speciális szabályok, amelyek a közismert (notórius) védjegyek oltalmát célozzák. A PUE-re támaszkodva számos jogrendszer tiltja olyan jelzéseknek védjegyként történő lajstromozását, amelyek az adott országban közismert védjegyekkel összetéveszthetők, még akkor is, ha ez utóbbiakra nem igényeltek oltalmat.493 A tipikus esetben a közismert védjegyhez hasonlóság csak 4,0 Részletesen Lontai, op. cit. (94. lj.); Aracama Zorraquin, op. cit. (238. lj.). 4gl Gabay, op. cit. (239. lj.); Y. Eminescu: Marciié defabricä, de comer{ $i de serviciu, Bucure$ti, 1974.; V. A. Dozorcev: Funkcii tovarnogo znaka i ego pravovoj rezsim, Hozajszlvo ipravo 1978/1.; hasonlóan az 1974. évi krakkói (Fonctions el protection des marques de fabrique dans les pays capilalistes et socialistes) és az 1977. évi budapesti (MIÉ Közleményei, 15) védjegyszimpoziumok anyaga. 492 A szocialista védjegygyakorlatra Id. a 491. lj-ben hivatkozott szimpóziumok anyagát, továbbá Bognár I.-né: Questions of distinctiveness in Hungarian trademark practice. Ind. Prop. 1972/7.; Szentpéteri Á.: (MIÉ Közleményei, 14.) és Sümeghy P.-né (MIÉ Közleményei, 16.) cikkeit; K. Neumann: Letter from Czechoslovakia, Ind. Prop. 1973/4.; K. Hierse—E. Hoffmann—S. Schröter: Warenzeichenrecht Berlin, 1967. 493 Rámutatnak viszont arra, hogy ez a megoldás adott esetben aránytalan előnyhöz juttatja a külföldi vállalatokat. Ld. H. Arita—H. C. Braga: Der Schutz der berühmten Marke in Brasilien, GRUR Int. 1983/10. 187
