Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
IV. Aktuális tendenciák a nemzetközi iparjogvédelem területén
mérce különbözteti meg. Ezen kritériumok konjunktív érvényesülése az újítások fogalmi körébe vonja tehát az igen magas szintű műszaki megoldást is, ha hiányzik az abszolút újdonság (de pl. országosan új), vagy az egyébként abszolúte új megoldást, amennyiben nem éri el a „találmányi szint”-et. Ebből következik, hogy az újítás kategóriája a műszaki alkotások legszélesebb skáláját fogja át, a rutintéppen-meghaladó megoldástól az éppen még-nem-találmányig. Már az újítások alsó határának megvonása is problémát jelent. Az újításokra vonatkozó szabályok általában nem csupán az adott műszaki megoldás újszerűségét és színvonalát, hasznosságát kívánják meg, hanem figyelemmel vannak a javaslatot benyújtó személy képzettségére, pontosabban munkaköré re is. Bizonyos rutintevékenységek esetén esetleg immanens elem az „alkotó” magatartás (fejlesztőmérnök, kutató stb.). Az ezzel kapcsolatos mérce országonként, sőt vállalatonként eltérő lehet, nem könnyen mentesül a szubjektivizmustól.422 Végül is az újítás is műszaki szellemi alkotás, ha az alkotáshierarchia alsóbb szintjén is helyezkedik el. Az alkotás jellegből folyó jogi konzekvenciákat az egyes jogrendszerek több-kevesebb következetességgel vonják le. Keverednek itt a munkajogias és polgári jogias megközelítés elemei. A tőkés jogrendszerekre (ahol az újítások egyáltalán jogi szabályozást nyernek) inkább a munkajogias szabályozás a tipikus, bár az újabb kodifikációkban korszerűbb megoldásokat is találunk.423 A szocialista jogrendszerekben jobban kifejezésre jut az újítások alkotás jellegének, tehát az iparjogvédelem intézményrendszerébe sorolásnak elismerése, nevezetesen abban az általánosan érvényesülő elvben, amely szerint az újítót mint alkotót munkabérén kívül többletjuttatás illeti meg, s hatékonyan kiépül az újítók személyiségi jogainak oltalma is.424 Az elv gyakorlati átültetése során különböző szabályozási variánsokat találunk. A hatályos magyar szabályozás pl. a polgári jogias vonásokat erősíti, más szocialista jogrendszerekben még a munkajogias megközelítés dominál (a szerzői tanúsítványos rendszerben ennek erős belső logikája van).425 Rá kell végül mutatnunk az újítások és a know-how összefüggésére. Végül is az újítás is olyan hasznos, vagyoni értékkel bíró megoldás, amely forgalomképes, azaz tulajdonképpen — az absztrakciós elmélet alapján — know-how. Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy az 422 A magyar jog hagyományosan kizárta az újítások fogalmi köréből a javaslatot benyújtótól elvárható, munkaköri kötelezettségnek minősülő megoldást, enyhítve mégis azzal a kivétellel, ha a megoldás — bár munkaköri kötelesség, de azon belül—jelentős alkotó teljesítmény. Az újítási jog 1983. évi reformja kiiktatta az újítás fogalmi köréből a munkaköri kötelesség relevanciáját, csupán a díjazás mérvénél értékelve azt. 423 Röpke. (op. cit.) 424 Részletesen Bérezi, op. cit. 425 Eminescu, op. cit. (22. lj.). pp 22. et seq.; I. E. Mamiofa: Osznovü izobretalyelszkogo prava, Leningrad, 1976. 157
