Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
I. Bevezetés
mellett a szakemberek (vagy éppen kevéssé szakemberek, a primitív, lenézett munkára is vállalkozó „vendégmunkások”) külföldi munkavállalása ugyancsak tömegessé válik, s ennek jelentősége — mind a fogadó, mind a kibocsátó ország szempontjából — gazdasági aspektusból sem lebecsülhető. Az erősen szimplifikált áttekintés feltehetően alkalmas annak illusztrálására, hogy a nemzetközi együttműködés a termelőerők szinte minden lényeges faktorát illetően jelentőséggel bír. A nemzetközi együttműködés jellege és szintjei 2. A gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés különböző keretekben folyik. A tipikus és elsődleges áramlási csatornát az egyes országok közötti kétoldalú kapcsolatok jelentik. Ennek adott esetben különböző jellegű megállapodások képezik a jogi alapját, s fejlődését változatos szervezeti formák segítik elő. Napjaink erősödő tendenciája az egyes országok csoportjai között kibontakozó szorosabb gazdasági integráció, amely a kapcsolatokat a bilaterális szintről sok esetben a regionális multilateralitás szintjére emeli. (A regionális kapcsolatok más aspektusaira a 109—126. pontokban térek ki.) A kapcsolatok láncolata bizonyos területeken az univerzális sokoldalúság realitásáig jut, ennek esetleg stabil szervezeti kereteivel is. A nemzetközi kapcsolatok terén hagyományosan a mikroszféra az aktívabb, tehát vállalatok, intézmények között bontakozik ki az együttműködés. Növekszik azonban a makroszintű kapcsolatok jelentősége is. Itt tulajdonképpen két ellentétes, de végső fokon közelítő tendenciát figyelhetünk meg. Míg a tőkés gazdaságban egyre erőteljesebb az állam beavatkozása (amit egyébként pl. a kutatási-fejlesztési tevékenység terén a növekvő költségigényesség, a magas kockázat-fok, a jellegzetes hosszútávúság is szükségessé tesz), tehát a nemzetközi kapcsolatokban is egyre intenzívebb az államközi szint reprezentációja,1 addig a szocialista országokban a korábban — részben az állam „tulajdonosi” pozíciójára is építő — domináns makroszintű kapcsolatok mellett — szoros összefüggésben az európai szocialista országok gazdasági reformkoncepcióival — növekszik a vállalati szféra bekapcsolódása a nemzetközi együttműködésbe, nem csupán a nem-szocialista országokkal kialakított kapcsolatokban, ahol ennek nagyobb hagyományai vannak, hanem a KGST keretében is.2 1 Gyenge Z.: Az állam nemzetközi gazdasági feladatai, in: Korunk világgazdasága (szerk. Nyilas J.), Budapest, 1980. I. köt.; Eörsi Gy.: Összehasonlító polgári jog, Budapest, 1975. kül. pp 215—216. 2 Dinamikusabb— bár korántsem a kívánatos ütemű — fejlődést mutat a mikroszintü kooperáció az 1971-ben elfogadott Komplex programot követően, illetőleg bátorítása alapján. 12
