Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
IV. Aktuális tendenciák a nemzetközi iparjogvédelem területén
Értékelésük során azt kell vizsgálnunk, milyen társadalmi-gazdasági feladatok betöltésére, milyen kapcsolatok megszervezésére hivatottak. Ezzel kapcsolatban természetesen elemezni kell a kialakításukban szerepet játszó történelmi faktorokat, ezeknek lényeges vagy esetleges jellegét, meg kell vizsgálni, mennyiben változtak meg ezek a feltételek, s ehhez képest alkalmasak-e az adott jogintézmények feladataik korszerű ellátására vagy bizonyos módosításuk, esetleg felszámolásuk indokolt. Ebből az elvből kiindulva kíséreljük meg felállítani azt a követelményrendszert, amelyet a találmányok (általában a műszaki alkotások) jogi oltalmára vonatkozó szabályozás elé állíthatunk. Úgy tűnik, három ilyen alapvető funkció fogalmazható meg. A találmányok oltalmi formájának biztosítania és ösztönöznie kell a magas szinvonalú, mind az aktuális, mind a távlati gazdasági-társadalmi feladatok ellátását szolgáló műszaki alkotások minél nagyobb számban történő létrehozását. A választott oltalmi formának biztosítania és ösztönöznie kell a létrejött műszaki megoldások minél szélesebb körű és gyors elterjedését, hatékony bevezetését. Végül — összefüggésben az előzőekkel — az oltalmi formának biztosítania kell a műszaki alkotások (találmányok) létrehozásában és elterjesztésében közreműködő valamennyi szint (feltaláló — vállalat — népgazdaság — integrációs közösség) megfelelő érdekeltségét. A következőkben arra keresünk választ, hogyan elégíti ki a fenti követelményrendszert a tanúsítványi, illetőleg a szabadalmi oltalom, melyek egyiknek és másiknak előnyei és hátrányai. A szerzői tanúsítvány jellegzetességeit elsősorban a szovjet találmányi jog alapján kell elemeznünk, amelyben ez az intézmény történetileg először jelent meg, s amelynek hatályos szabályozása jelenleg is a legtisztábban juttatja kifejezésre ennek az oltalmi modellnek sajátos vonásait.393 Lényegében a szovjet megoldással azonos szabályozást nyújt a bolgár, a csehszlovák és mongol találmányi jog. Formailag nagyobb eltérést mutat az NDK és Románia találmányi joga. Az NDK ún. Wirtschaftspatent-je (szemben a hagyományos tartalmú Ausschliessungspatent-tel) tartalmilag a szerzői tanúsítvány sajátosságait mutatja. A román találmányi jog kizárólag a szabadalmi oltalmat ismeri ugyan, de a vállalatot megillető szabadalom nem ad a klasszikus értelemben vett diszpozíciós jogot.394 Az elnevezésbeli azonosság ellenére* viszont lényegesebb eltéréseket mutat az Algériában és Mexikóban bevezetett tanúsítványi oltalom.395 393 Bobrovszky, op. cit. (19. lj.) pp. 60. et seq. Dozorcev, op. cit.; Trahtengerc, op. cit.; az 1969. évi moszkvai szimpózium anyaga, különösen Makszarjov és Szvjadoszc referátumait; A. 1. Dór kin: Leninszkij dekret ob izobretyenyijah i ego vlijanyije na voznyiknovenyije kacsesztvenno novüh otnosenyij v oblasztyi izobretatyelsztva, VI, 1975/8. 394 Bobrovszky, op. cit. (19. lj.), Trahtengerc, op. cit.; Eminescu, op. cit. (22. lj.). 395 Pl. a mexikói szerzői tanúsítvány inkább egy általános licenciakészséggel dúsított szabadalomnak minősíthető. 146
