Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
IV. Aktuális tendenciák a nemzetközi iparjogvédelem területén
számolni.) A lényeg mindenesetre az, hogy az igénypont ne szűküljön tájékoztatássá, hanem valóban az oltalmi kör elhatárolására szolgáljon.384 Az igénypontok szerepét, jogi szabályozását és gyakorlati értelmezését illetően meglehetősen differenciált megoldásokat, koncepciókat találunk. Az egységesítés-közelítés érdekében még nem születtek látványos eredmények, s nem megalapozatlan az az aggály, hogy az EPÜ 69. cikkében e tekintetben elért egységes álláspont ellenére a gyakorlat heterogén módon alakulhat, a hagyományosan eltérő megközelítések újrateremtődhetnek.385 A szabadalmi eljárás 95. A szabadalom megadása hatósági feladat, s ennek során tisztázni kell, megfelel-e az oltalmazni kívánt találmány az oltalmazhatóság jogszabályban rögzített materiális feltételeinek (továbbá bizonyos formai előírásoknak). A megadott szabadalomban a publikum még akkor is bizonyos garanciát lát, ha az adott hatóság ennek kifejezetten az ellenkezőjére utal (pl. a francia S.G.D.G.). Közérdek, hogy valóban olyan találmányok tekintetében álljon fenn kizárólagos jogi pozíció, amelyek ezt megérdemlik, tehát megfelelnek a szabadalmazhatósági feltételeknek. A hagyományosan kialakult vizsgálati rendszerek nem mindegyike felel meg ennek a követelménynek.386 (Az adott rendszer függhet bizonyos — pl. az állam funkcióira vonatkozó — hagyományoktól vagy éppen a vizsgálati feltételek, a megfelelő szervezet, dokumentáció, személyi állomány stb. színvonalától.) Az űn. bejelentési rendszer tulajdonképpen csak regisztrál, alakiságokat vizsgál, nem vizsgálva hivatalból a szabadalmazhatóság feltételeit, ezek hiányának vizsgálatából és a megadott szabadalom elleni fellépésből adódó kockázatot és terheket a konkurensekre hárítva. Az ún. felszólalási rendszer a versenytársak fellépésére még a szabadalom megadása előtt ad lehetőséget, de maga a hatóság hivatalból itt sem végez vizsgálatot. Ezek a vizsgálati rendszerek kevéssé garantálják a megadott szabadalmak „valódiságát”, bizonytalansághoz vezetnek.387 Ezért a jogrendszerek többsége s különösen az újabb jogalkotások a hatóság kötelességévé teszik a szabadalmazhatósági feltételek érdemi vizsgálatki. (ún. elővizsgálati 384 Somorjay, op. cit. (287. lj.) p. 120. 385 E. Armitage: Die Auslegung europäischer Patente (Art. 69 EPÜ und das Auslegungsprotokoll) GRURInt. 1983/4. Nagy jelentőséggel bírhat az angol Court of Appeal 1985.júl. 11-i ítélete a Monsanto Co. v. Stauffer Chemical Co. (növényvédőszer) ügyben, amely leszögezte, hogy az egységesített európai szabadalmi jog rendelkezései nem értelmezhetők a korábbi nemzeti szabályok elvei szerint (GRUR Int. 1987/2.) 386 Világhy, op. cit. (21. lj.) pp. 90—91.; Somorjay, op. cit. (287. lj.) pp. 6. et seq. 387 Sajátos a francia jogrendszer megoldása, amely elvben nem szakított a hagyományos bejelentési rendszerrel, azaz érdemi vizsgálatának nem döntést megalapozó, csak információs jelleget biztosít. Ha a bejelentő az avis documentaire-ben feltárt újdonságrontó stb. tényeket figyelmen kívül hagyva, vállalva a későbbi veszélyeket, fenntartja kérelmét, a hatóság a szabadalom megadását — mondhatni, jobb meggyőződése ellenére — nem tagadja meg. A megadáshoz ragaszkodó bejelentő veszélyeit növeli, hogy a szabadalommal együtt — az annak támadási felületeit feltáró — avis documentaire-t is közzéteszik. Ld. Chavanne—Burst, op. cit. pp. 100. et seq. 144
