Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
IV. Aktuális tendenciák a nemzetközi iparjogvédelem területén
A legátfogóbb és legkonzekvensebb módon Boytha fejtette ki a szerzői jogi megközelítés szempontjait.361 Tanulmányában megvizsgálja azokat a jogi eszközöket, amelyek alkal-’ mazására a software oltalmát illetően sor került vagy javaslatok fogalmazódtak meg. A szerződéses módszerek, a tisztességtelen verseny tilalmát rögzítő normák, a szabadalom által nyújtott lehetőségeket elégtelennek ítéli, és nyomatékosan rámutat, „...a software kirekesztését a szabadalom intézményének a jog hatékonyságát óvó immunreakciója eredményezte...” A szerzői jogi megközelítés bemutatása és értékelése kapcsán a kulcskategória a szerzői mü, amit akként definiál, hogy „. . . eredeti, azonosíthatóan kifejtett gondolatszövedék...” Meggyőzően bizonyítja, hogy a software mindenben kielégíti a szerzői mü, az alkotás fenti kritériumait. Bemutatja az egyes nemzeti jogok megoldásait, a nemzetközi törekvéseket, az elméleti állásfoglalásokat. Ezzel kapcsolatban elemzi és értékeli a sui generis oltalomra irányuló elképzeléseket, s leszögezi, hogy a WIPO keretében kidolgozott Model Law nem más, mint „.. . a software testére szabott. . .szerzői jog...” Nyomatékosan hangsúlyozza, hogy egyrészt nincs szükség sui generis oltalom kiépítésére, másrészt a szerzői jog rendszerében szükség van software-specifikus szabályozásra. Részletesen vizsgálja, a hatályos magyar szerzői jogi normák alkalmasak-e a software szerzői műként történő oltalmazására, és erre pozitív választ ad. Mindamellett hangsúlyozza, hogy a software felhasználása, közelebbről a felhasználásra kötött szerződések kapcsán bizonyos feltételek rögzítése mellőzhetetlen. Hazai jogunkban (irodalmi állásfoglalások, kodifikációs javaslatok, bírósági gyakorlat) is erősödik a szerzői jogi megközelítés. Abban a tekintetben aligha merül fel aggály, hogy a software minősíthető szerzői jogilag védett alkotásnak. Szakvéleményeiben a Szerzői Jogi Szakértő Testület ismételten leszögezte, hogy bizonyos software-fajták megfelelnek a szerzői müvekre — a jogi szabályozás és az elmélet által kimunkált és — elfogadott kritériumoknak, tehát a tudomány területére esnek és egyéni-eredeti vonásokkal rendelkeznek. (Analógiaként szokás hivatkozni pl. a műszaki tervek szerzői jogi minősítésére.) A szerzői jogi minősítés tehát elvileg megalapozott, ezzel azonban nem minden, a kérdéses területen felmerülő probléma nyer megnyugtató megoldást. Amikor kétségtelenül vannak a software-kategórián belül (bár a különböző fajták meghatározását, elhatárolását illetően távolról sem beszélhetünk kikristályosodott véleményekről) olyan fajták, amelyek egyéni-eredeti, tehát szerzői jogilag védett alkotásnak minősíthető megoldások, az is kétségtelen, hogy bizonyos software-fajták rutinjellegűek, nélkülözik az egyéni-eredeti vonásokat. Ez utóbbiak szerzői műként tehát nem élveznek oltalmat, másrészt olyan ismereteknek tekinthetők, amelyek vagyoni értékkel bírnak. Ezek oltalmára — hazai jogunk szerint — különböző jogintézmények jöhetnek számításba. így (és a szerződési, vállalati praxisban erre irányuló erős törekvéseket találunk) minősíthetők adott esetben az ilyen nem — vagy kevésbé — „alkotói” jellegű software-ek újításnak, közelebbről szervezési újításoknak. (Megalapozott az a nézet is, amely ebben az összefüggésben nem az alkotás és rutintevékenység között húzza meg a választóvonalat, hanem azt tekinti vizsgálandónak, ad-e a javaslat konkrét problémára megoldást, ez ugyanis az újítás fogalmi eleme. Amennyiben van megoldás és ehhez software-t használnak fel, az újítás értékelésébe beleolvad(hat) a software-é is. Amennyiben azonban nincs újításnak minősülő megoldás, a software „an sich” bírálandó el, azaz hogy szerzői alkotás-e vagy sem.) Oltalmat élvezhetnek 361 Boytha, op. cit. (254. lj.). 134
