Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
IV. Aktuális tendenciák a nemzetközi iparjogvédelem területén
egyezmény — különösen annak 1978. évi módosítását követően — kellően rugalmas lehetőségeket biztosít a csatlakozáshoz.350 Az oltalom tekintetében nevezetesen a tagországok elvileg szabadon választják meg annak formáját. Ez lehet a fent ismertetett variánsok bármelyike, tehát akár szabadalom, akár speciális fajtaoltalmi tanúsítvány. Az egyezmény, illetőleg a különböző jogrendszerek megoldásai alapján lényegében azt mondhatjuk, hogy bármelyik oltalmiforma esetén a materiális oltalmi kritériumok, illetőleg az oltalom jogi struktúrája azonos vagy igen közelálló, lényegében egyenértékű, konvertálható variánsokai találunk. A konvertálhatóság korlátját jelenti azonban az UPOV azon előírása, hogy a tagországok azonos fajtára nézve csak a számbajöhető oltalmi variánsok (szabadalom vagy speciális fajtaoltalom) egyikét nyújthatják. E korlátozás megalapozottságát és célszerűségét illetően az irodalomban kétségeket is kifejtettek.351 Valóban kérdéses lehet az egyébként széles körben elismert párhuzamos oltalom elvének érvényesülését ezen a speciális területen kizárni, illetőleg korlátozni. Magyarországnak az UPOV-ba történő 1983. évi belépése — elvileg amúgy is UPOV- konform — szabadalmi jogunk bizonyos módosítását, finomítását tette szükségessé.352 A magyar jogalkotó tehát végeredményben úgy döntött, hogy — speciális fajtaoltalmi intézmény bevezetése helyett — továbbra is a szabadalmi oltalom útján biztosítja a fajták védelmét. Ezzel kapcsolatban azonban további jogalkotási-jogalkalmazási feladatok is jelentkeznek. Jól kiépített — s legutóbb a 19/1980. (VI. 6.) MT sz. rendelettel (végrehajtására a 15/1980. (VI. 20.) MÉM sz. r.) korszerűsített — rendszere működik Magyarországon a fajták állami minősítésének. A minősítési és szabadalmi rendszer párhuzamos érvényesülése esetenként zavarokhoz, félreértésekhez vezet. Világosan kell látni, hogy a két intézmény rendeltetése más. A minősítési rendszer igazgatási ellenőrzést biztosít arra nézve, hogy csak bizonyos feltételeknek megfelelő fajták kerüljenek széles körű felhasználásra, azaz köztermesztésbe, illetőleg köztenyésztésbe. A fajták szabadalmi oltalma ezzel szemben meghatározott személyek javára (nemesítő, szolgálati jogosult) kizárólagos jogi pozíciót konstruál. Analógiaként hivatkozni lehet arra, hogy egy adott gyógyszer szabadalmi oltalma nem teszi mellőzhetővé a forgalomba hozatal közegészségügyi-igazgatási vizsgálatát és engedélyezését. A két jogintézmény eltérő funkciói nem jelentik egyrészt azt, hogy közöttük szoros kooperáció ne lenne szükséges (pl. a szabadalmazáshoz is szükséges kísérleti termelés során elsősorban a minősítésnél jól bevált módszerekre kívánatos támaszkodni), másrészt, 350 Pálos, op. cit. (86. lj.). 351 Straus, op. cit. Hasonlóan B. M. Roth: Gegenwärtige Probleme beim Schutz von Erfindungen auf dem Gebiet der Pflanzenbiotechnologie, GRUR Int. 1986/12.; F. K. Beier—J. Straus: La génié génétique et la propnété industrielle, Prop. ind. 1986/11. ill. az 1984 októberi UPOV-szimpózium anyagai, különösen Savignon és Lange előadásai. Az amerikai gyakorlatban ezirányú tendencia — az ún. Hibberd-case kapcsán —jól megfigyelhető. Cf. erre a GRUR Int. 1985/11 -ben ismertetett ítéletet és W. Lesser: La protection des semences par brevet aux Etats-Unis d’Amérique: perspectives, Prop. ind. 1986/9. 352 Pálos, op. cit. (85. lj.). 9' 131
