Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
IV. Aktuális tendenciák a nemzetközi iparjogvédelem területén
követelményről van tehát szó, amely a találmányt alkotásnak, valódi alkotó tevékenység eredményének tekinti.303 A jogirodalom és a bírósági gyakorlat feltár olyan mozzanatokat, amelyek ezt az alkotói tevékenységet alátámasztják.304 így pl. rámutatnak arra, hogy a megoldás „utólagos” nyilvánvalósága, magától értődése nem cáfolja — sőt erősíti — az alkotó tevékenység vélelmét, különösen, ha a probléma megoldására már hosszú idő óta történtek — sikertelen — kísérletek. „... ha megállapítást nyert, hogy... a probléma évek óta megoldásra várt, s hogy az adott megoldás valóban új és magasabb rendű a korábban alkalmazottnál, hogy széles körben alkalmazták és más alternatív megoldásokhoz képest előnyben részesítették, úgy gondolom, gyakorlatilag lehetetlen azt állítani, hogy nincs jelen a találmány olyan szikrája, amelyet szükséges szabadalommal támogatni...” — mutat rá Tomiin sokszor idézett obiter dictum-a.305 Természetesen számos más tényező is mérlegelésre kerülhet, így a műszaki előítélet leküzdése, az „isteni szikra”, az intuíció éppúgy, mint a hosszú, szorgos munka (Mehrschritt-theorie). Külön problémaként jelentkeznek — s a gyakorlatban eltérő minősítéshez vezethetnek, sokszor még ugyanannak a bíróságnak a gyakorlatában is — az átvitel, a kombináció, az ekvivalensek vagy analóg eljárások alkalmazása stb. Néhány illusztráló példa a hazai gyakorlatból.306 „A találmány szellemi alkotás. Azt is vizsgálni kell, hogy a korábbi újdonságrontó adatok alapján a megoldás létrehozásához milyen alkotó jellegű tevékenységre volt szükség, az mennyiben haladta meg a szakembertől elvárható működést.” (Legf. B. Pkf. IV.20.842/1977.) Megfelelő kísérletek, számítások alapján az optimális érték kidolgozása nem haladja meg a szakember kötelező tudását, ezért nem szabadalmazható. (Legf. B. Pkf. IV. 21. 087/1977.) „Abból... hogy a jogszabály szabadalmazható találmányról rendelkezik, kétségtelen, hogy a találmányi jelleg az alapja, nélkülözhetetlen feltétele a szabadalom megadásának. Ezért önmagában az a tény, hogy korábban hasonló vagy azonos megoldást nem alkalmaztak, nem elegendő, mert minőségileg új, találmányi jellegű megoldásra van szükség”. (Legf. B. Pkf.IV.20.004/1976.) 303 Világhy, op. cit. (21. lj.) „... a szabadalmazható találmány mindenekelőtt szellemi alkotás..” (p. 77.); Troller, op. cit. (28. lj.) I. köt. pp. 174—175. erre építi szellemes megkülönböztetését a statikus jellegű (felismerés, leírás) felfedezés és a dinamikus feltalálás között. A feltaláló a természeti törvényeket oly módon alkalmazza, amely módon erre eddig előtte nem került sor, valami „újat” alkot. Erre — a találmány fogalmából adódó — konzekvenciára mutat rá Chavanne—Burst (op. cit pp. 43. et seq), amikor a szabadalmazhatósági kritériumoknak a találmány követelményével történt gazdagítását elemzi. 304 így különösen Somorjay, op. cit. (287. lj.) pp. 65. et seq.; Chavanne—Burst, op. cit. pp. 49. et seq.; Reimer, op. cit. pp. 35. et seq.; Cornish, op. cit. (160. lj.) pp. 153. et seq.; valamint R. Singer: Die Rechtssprechung der Beschwerdekammer des Europäischen Patentamts zur erfinderischen Tätigkeit (az európai szabadalmi bírák 2. — a CEIPI által Strasbourgban 1984 szeptemberében szervezett szimpóziumán), GRUR Int. 1985/4. 305 Parkes v. Crocker (1929) 46 R.P.C.241.(C.A.), id. Cornish, op. cit. (160. lj.) p. 164. Hasonló érvelést találunk a Legf.B.Pkf.IV.20.553/1976.sz. ítéletében (id. Törő, op. cit. 185. lj.) „.. .önmagában az a körülmény, hogy a találmányi gondolat utólag természetesnek, egyszerűnek látszik, nem záija ki az alkotó jelleget.. 306 Id. Törő. op. cit. (185. lj.). 120
