Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
III. Érdekek és érdek-összeütközések az iparjogvédelem területén
Az elvi ellentmondás kétségtelen, ha a gyakorlatban általában sikerül is az esetleges ellentétek kiéleződését elhárítani. A jogirodalom az ellentmondás feloldását azzal az érveléssel kísérli meg (hangsúlyozva ugyanakkor az egyértelmű rendezés indokoltságát), hogy regionális megállapodások esetén tulajdonképpen „regionális nemzeti” jogi szabályozással állunk szemben, s a nemzeti jogok számára a PUE-ben biztosított speciális szabályozás nem jelenthet diszkriminációt.277 8. Érdek-átfedések; az értékelés ambivalenciája 74. A fentiekben áttekintettük az iparjogvédelem területén kialakuló kapcsolatok különböző pozícióiban szereplő személyek, szervezetek, országok sajátos érdekeit, lehetőleg szembeállítva egymással a szokásos érdekpárokat, konkuráló érdekeket. Igyekeztünk rávilágítani arra, hogy adott iparjogvédelmi intézmény szabályozása során milyen megoldás felel meg (vagy felel meg jobban) a kérdéses érdekek érvényesítésének. A gyakorlatban ezek az érdekek nem ilyen tisztán, sarkítva jelentkeznek, amikor is pusztán két szemben álló érdek valamelyikének prioritása tekintetében kell dönteni. Egy-egy intézmény, szabályozási variáns alapjául szolgáló kapcsolatszövedékek az érdekek átfedéseitől, vegyüléseitől színezettek, bonyolult, komplex természetűek. Bár esetenként az előzőekben is utaltam ilyen összefüggésekre, illusztrációként tekintsünk át néhány jellegzetes szituációt. Különösen a fogyasztói érdekek elemzése kapcsán jelentkeznek olyan érdekkonfliktusok, amelyek nehezítik a helyes érdekhierarchia megállapítását. így pl. a fejlődő országok gyakran alkalmazott protekcionista megoldásai, az import — iparjogvédelmi eszközökkel is történő — korlátozása elvileg kedvező helyzetet teremt a nemzeti versenytársak, vállalatok részére, de adott esetben a fogyasztó érdeke a választék bővülése, tehát a párhuzamos import lehetővé tétele. A versenytársak érdekeit sérti, ha termékeiket a konkurens közvetve „leminősíti” azzal, hogy sajátjaival összehasonlítja. Az összehasonlító reklámozást tehát a versenytársi érdekek alapján tilalmazni kívánatos, a fogyasztói érdek viszont hasznos információnak tekintheti adott esetben a vásárlási döntései meghozatalánál. A védjegyoltalom értéke indokolhatja önálló forgalomképességét, egyrészt tehát a védjegylicencia lehetőségét, másrészt a védjegynek önálló — tehát a vállalat vagy annak része nélkül történő — átruházhatóságát. A fogyasztó szempontjából az ilyen ügyletek megengedettsége az áru eredetét illető megtévesztés veszélyeit rejti magában. Az alkotók bizonyos érdekei, nevezetesen a minél teljesebb rendelkezési jog, vagy a saját korábbi publikáció kivétele az újdonságrontó publikációk köréből ellentétbe kerülhet pl. — szocialista országok esetében — a társadalmi tulajdonnal gazdálkodó vállalatok érdekeivel, 211 P. Mathély: Questions particuliéres concernant les brevets et les marques, L'assimilation de l'unioniste au national. BIRP1, Genf, 1965.; Pálos, op. cit. (52.. lj.). 110
