Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
III. Érdekek és érdek-összeütközések az iparjogvédelem területén
vállalati tevékenység (és ezzel együtt az alkotó tevékenység) speciális preferálására (árszabályok, finanszírozás, jövedelemelvonás) irányuló igények kapnak erőteljes hangot, másrészről a fennálló — és sokak által bírált — szabályozók további érvényesítése mellett foglalnak állást.252 6. Országok, országcsoportok sajátos érdekei 68. Az előzőekben elsősorban olyan sajátos érdekek, érdekkonfliktusok kerültek bemutatásra, amelyek általában egy adott ország belső iparjogvédelmi rendszerét alkalmasak befolyásolni. Az alábbiakban néhány, a nemzetközi iparjogvédelmi kooperációt érintő sajátos érdekre kívánok rámutatni, amely egy-egy adott ország vagy még inkább országcsoport specialitásait tükrözi. Ezek a sajátos érdekek széles skálán, elmosódó, átfedő határvonalakkal helyezkednek el, az egyes vonások felvázolása ezért csak általános, tipikus jelenségekre utalhat, tudatában az általánosítás torzító konzekvenciáinak. A legcélszerűbb a három jellegzetes országcsoport (tőkés, szocialista, fejlődő) alapulvételével megkísérelni az érdekek bemutatását. 69. A tőkés országok (illetőleg vállalataik) rendelkeznek a műszaki alkotások, a fejlett technológia igen jelentős részével, cégeik széles körű és nagy rutinra építő marketingtevékenységet folytatnak, az iparjogvédelem tekintetében hosszú múltra visszatekintő tradíciókkal rendelkeznek. Általános vonásként szögezhető ezért le, hogy a tőkés országok érdekei a hagyományos iparjogvédelmi intézményrendszer fenntartását, az oltalmak erősítését diktálják. Ez az érdek tükröződik abban a törekvésben is, amely a tőkés országok részéről az iparjogvédelem nemzetközi rendszerének viszonylag érintetlen, lényeges elveit illetően változatlan formában való fenntartására irányul. Magától értetődő ez a törekvés, hiszen a nemzetközi iparjogvédelem intézményei és normái (amint erre a II. fejezetben rámutattam) alapvetően a tőkés (nagy)vállalatok érdekeire, kapcsolataik jellegzetes vonásaira mint modellre épülnek. A PUE revíziós csatározásai egyértelműen tanúskodnak arról, hogy a tőkés országok határozottan a jelenlegi rendszer megőrzésé re törekszenek, s meglehetősen kényszeredetten, éles vitákban hajlandók csak bizonyos módosításokat akceptálni. A tőkés országok csoportja a világgazdaság, a nemzetközi együttműködés terén az alapkérdésekben közös platformot képvisel. Az egységen belül azonban nem egy ellentét feszül, ami különösen válsághelyzetekben (pl. az olajárrobbanást követően) válik nyilvánvalóvá. Nemegyszer vagyunk tanúi a nemzeti érdekek nyomatékos előtérbe kerülésének, politikai (esetenként nacionalista) érvekkel is dúsított hangsúlyozásának, a protekcionizmus felerősödésének. Még a szoros integrációs közösségeken, pl. a Közös Piacon belül is 252 Ld. pl. a 214. lj-ben hivatkozott vitafórum anyagát, különösen Birman E. referátumát és az ahhoz kapcsolódó vitát. 103
