Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
III. Érdekek és érdek-összeütközések az iparjogvédelem területén
5. Magánérdek — közérdek 66. Az iparjogvédelmi intézmények — mint láttuk — általában kizárólagos jellegű jogosultságokkal bástyázzák körül a műszaki alkotásokhoz, árujelzésekhez fűződő érdekeket. Ezek a jogosultságok azonban — bár kizárólagosak — nem korlátlanok. A szocialista jogelmélet bázisán magától értetődő, hogy — mint minden alanyi jog — az abszolút szerkezetű jog sem kivétel a jogok társadalmi rendeltetéshez igazodásának általános elve alól. De a nem-szocialista elmélet is általában arra az álláspontra helyezkedik, hogy az időleges monopolhelyzettel, amit az iparjogvédelmi intézmények nyújtanak, olyan kedvezményt kap az érdekelt a társadalomtól, az államtól, aminek ellentétele is van.243 Az új értékes alkotások létrejöttében ugyanis nem csupán az individuum „zsenije” játszik szerepet, hanem a tágabb-szűkebb társadalmi környezet pozitív közrehatása is jelentős. Az iparjogvédelmi intézmények által biztosított pozíció alanyának érdekeivel szemben ezért érvényesülni kíván a közérdek is. Amint erre utaltam, az iparjogvédelmi intézmények kedvezményezettjei a gyakorlatban a gazdasági szervezetek, vállalatok. Velük szemben kell tehát valakinek a „közérdeket” reprezentálnia és érvényesítenie. Ez a valaki hagyományosan az állam, különösen a modern állam, amely általában is egyre intenzívebben avatkozik be a gazdasági élet irányításába, ellenőrzésébe. A közérdek — ebben a vonatkozásában is — természetesen absztrahált kategória. Tulajdonképpen más részérdekeket foglal magában, amelyeket az állam preferálandónak ítél azokhoz az érdekekhez képest, amelyekre nézve a közérdek címén bizonyos korlátokat, megszorításokat érvényesít. Az iparjogvédelem területén pl. nyilvánvalóan ilyen honorálandó részérdekek a már érintett alkotói, gyengébb versenytársi s különösen a fogyasztói érdekek. Ezek jelentős összetevői annak az érdeknek, amelyet általános társadalmi, népgazdasági stb., egyszóval közérdeknek minősítenek. Általános jelenségnek mondható, hogy az iparjogvédelmi szabályok kiépítése során az egyes jogrendszerek — részben a PUE-ben rögzített néhány elvre is építve — megállapítják azokat a közérdekű korlátokai, amelyek az alkotásokhoz, megjelölésekhez fűződő jogok gyakorlásának társadalmilag kívánatos határait kijelölik. E közérdekű korlátok megállapítása természetesen eltérő intenzitással történik, függően az adott ország gazdasági-társadalmi berendezésétől, fejlettségi szintjétől, az állami beavatkozásra vonatkozó koncepcióktól, iparjogvédelmi tradícióktól stb. is 243 Világhy, op. cit. (33. lj.); Boytha, op. cit. (26. lj.); Bobrovszky, op. cit. (19. lj.) pp. 45. et seq.; Parraghné, op. cit. (39. lj.) kül. pp. 18. et seq.; hasonlóan E. Ulmer: Urheber- und Verlagsrecht, 3. ed. Berlin/Heidelberg/New York, 1980. p. 6.; K. Knap: Schranken des Verfügungsrecht auf dem Gebiet der Immaterialgüterrechte, GRUR Int. 1983/6—7.; a szellemi alkotások jogterületének magyar rekodifikációja során az egyik jellemző vonás a közérdekű korlátozások következetes és részletes szabályozása, ld. Lontai, op. cit. (38. lj.). 100
