Rátky Miklós: A franchise szerződés jogi aspektusai (Budapest, 1994)
VI. A franchise szerződés jogi természete
és nagy részben az utasításadás joga is. A franchise-átvevő feladatainak gazdasági aspektusait tekintve összességében megfelel a kereskedelmi képviselő tevékenységének. A franchise-átvevő a törzsvásárlók átruházására vonatkozó kötelezettségének úgy tehet eleget, ha a szerződés tartama alatt az üzleti könyveket a franchise-átadó rendelkezésére bocsátja. Mindez csak annyiban kielégítő, amennyiben ez a szerződéses jogviszony befejezése után a tényleges használati lehetőséget biztosítja. Mindezzel szemben azon franchise rendszerek esetében, amelyek változó törzsközönségre épülnek, vagy ahol a vásárlókkal való kapcsolat az üzleti könyvekben nem jelenik meg, ez a franchise-átvevőt védő klauzula nem alkalmazható. Ez elsősorban a gyorséttermi láncolatoknál fordul elő. Egyebekben ebből a szempontból nem szükséges különbséget tenni értékesítési és szolgáltatási franchising között, hiszen a mindenkori értékesítési rendszerhez való kötöttség intenzitása ezen franchise formációknál nem mutat eltérést. A franchise megállapodások gyakran tartalmaznak versenytilalmi korlátozásokat is. Ide sorolható mindazon megállapodás, amelyben a vállalkozó a szerződésben meghatározott területen a szerződéses jogviszony befejezése után meghatározott gazdasági tevékenységet nem fejthet ki. Ilyen versenytilalmi korlátozás alapján a rendszergazda köteles arra az időre, amely alatt a franchise-átvevő gazdasági tevékenysége korlátozott, meghatározott összegű kártalanítást fizetni. Ez lényegileg szerződésen alapuló versenytilalmi korlátozásokra vonatkozó kártalanítási kötelezettséget állapít meg. Ezek a szabályok azért szükségesek, mert a franchise-átvevő a számtalan szerződési kötöttséggel szemben fokozottabb védelemre szorul. A cél az, hogy ezek a klauzulák a franchise szerződés tipikus elemeit képezzék. Ugyanúgy, mint egyes 79
