Rátky Miklós: A franchise szerződés jogi aspektusai (Budapest, 1994)

VI. A franchise szerződés jogi természete

A szerződést úgy kell megkötni, hogy a franchise-átadót a franchise-átvevő által nyújtott szolgáltatás helyére és idejére tekintettel semmilyen utasítási jog ne illethesse. Mindezzel a franchise-átvevőnek megadatik az a lehetőség, hogy vállalkozását az általa meghatározott szerződési területen önállóan szabályozza. A franchise-átvevő nem veszítheti el azt a lehetőségét, hogy alapvetően a munkaidejét saját maga határozza meg. A franchise kézikönyv csupán javaslatokat tartalmazhat arra nézve, hogy milyen módon optimalizálható a munkateljesítmény annak érdekében, hogy a forgalmat ezáltal maximálják.

Legutolsósorban a franchise-átvevőnek a vállalkozói rizikót saját magának kell viselnie. Nem szabad, hogy a franchiseátadó anyagi támogatására építsen, hanem a beszerzési és értékesítési árak közötti differenciából származó nyereség legyen a célja. A franchise-átadó saját maga adózzon az általa elérni kívánt és el is ért forgalom, illetőleg jövedelme alapján. Az üzletvezetés költségeit is neki kell viselnie. Kötelezettsége, amennyiben ez szükséges, hogy a könyv szerinti adómérlegét időben bemutassa.

Minden kooperáció árugazdaságok kapcsolataiból él.

A franchise-átvevőt terheli a rendszer használatának a kötelezettsége, amelyhez egyidejűleg az értékesítést elősegítő kötelezettsége is tartozik. Ezen kötelezettségeknek a franchiseátvevő csak akkor tud eleget tenni, ha ő a franchise-átadó árugazdaságának is tagja, amellyel valamennyi franchise-átvevő közötti akadálytalan áruforgalom biztosított. Az árugazdaság ilyen értelemben csak egy előnyt jelent a franchiseátvevő számára, amely beszerzési lehetőségeit segíti elő, pl. az Európai Közösség által biztosított kedvezőbb árakon.

71