Rátky Miklós: A franchise szerződés jogi aspektusai (Budapest, 1994)
VI. A franchise szerződés jogi természete
a franchise-átvevő perlési felhatalmazásának meghatározásához egyértelmű okiratra van szükség, amelyben a franchiseátadó egyértelműen kifejezi, hogy védjegyjogának perbeli úton történő érvényesítésével egyetért. Nincs szükség erre a felhatalmazásra, ha az átruházott jogokból egy önálló áru- és védjegyjog származhat. Ha a franchiseátvevő az átruházott nevet mint cég-, vagy mint vállalatjelzőt használja, jogában áll harmadik személlyel szemben saját jogon perelni. Ez csak abban az esetben illeti meg, ha a használatbavétel elsőbbségével már mint cég rendelkezik. Amennyiben ez nem elegendő ahhoz, hogy a helyi konkurenciát meghátrálásra kényszerítse, jogai prioritásának bizonyításához továbbra is a franchise-átadó hozzájárulására van szükség. 4. KNOW-HOW SZERZŐDÉS A licencia szerződés a védjegyen túl gyakran magában foglalja a know-how átadását is. Ennek megfelelően beszélhetünk know-how licenciáról is, de vannak álláspontok, amelyek szerint a licencia szerződés kategóriáját továbbra is a hagyományos modellre kell építeni, s a know-how szerződést ettől különböző, önálló szerződésfajtaként kell kezelni. Azonban kiemelendő a licencia szerződés dogmatikájából az információk bizalmas kezelését biztosító feltételek rögzítése. A know-hownak minősülő információk nyilvánosságra kerülése csökkenti vagy meg is szünteti azok gazdasági kiaknázhatóságát, ezért jelentős érdek fűződik ahhoz, hogy ennek titkosságát biztosítsák. Habár a know-how szerződés nem tipikus szerződés, a know-how fogalmát a Ptk. megadja: vagyoni értékű gazdasági, technikai és műszaki ismeret, tapasztalat, amelyet ipari oltalmi 65
