Rátky Miklós: A franchise szerződés jogi aspektusai (Budapest, 1994)

IV. A franchising jogi fejlődése

minden franchise szerződés egyik fontos eleme az eljáró bíróság és az annak megfelelő jog kikötése. Általában a jogászok figyelme erre a körülményre kiterjed.

A nemzetközi magánjogi kódex a kapcsolódó elv alkalmazásánál abból indul ki, hogy a jogviszonyt a szerint a jog szerint kell megítélni, amelyben az adott ügylet gazdaságilagjogilag legjellegzetesebb eleme megvalósul. Ebből a szempontból a magyar kódex a legtöbb szerződéstípus kapcsolódó elemét tartalmazza, a franchise szerződését nem. Persze a kérdés nemzetközi magánjogi megoldását meg kell előznie a polgári jog állásfoglalásának. Hisz az iparjogvédelemben, valamint anyagi értékeket megtestesítő egyéb jogok hasznosítására vonatkozó szerződésnél a jellemző szolgáltatás elve alapján a magyar szabályozás a használatba adó jogát érvényesíti. Ez a franchise esetében nem lenne szerencsés. A kereskedelmi képviseletre vonatkozó szerződésnél a képviselő, az ügynök személyes jogát köti ki a magyar kódex. Azt hiszem, ennek a párhuzamkeresésnek túlzott értelme nincs, de a probléma felvetése mindenesetre rámutat arra, hogy a kérdés törvényhozói megoldása nem várathat magára. Félreértés ne essék, itt nem egy franchise kódex kialakítására kell gondolni, hiszen a forgalmi viszonyok előbb vagy utóbb kialakítják a maguk szabályozásait, de az út odáig túl göröngyös. Ezért látszik szükségszerűnek, hogy a franchise szabályozásáról parlamenti szinten döntsenek, legalább úgy, hogy a franchise rendszerek bejelentését kötelezővé tegyék.

De térjünk vissza a nemzetközi kérdésekre.

Érzékeny pontjai a franchise szerződésnek az alkalmazott szállítási feltételek. Hiszen a franchise-átadónak gyakorta kell a franchise-átvevő által értékesített árut külföldre szállítania, amely feltételeknek mindkét állam jogrendje által kialakított szavatossági és felelősségi szabályokkal összhangban kell

40