Bendzsel Miklós - Emőd Péter - Kármán Gabriella (szerk.): Műtárgyhamisítás magyar szemmel - Ocsút a búzától (Budapest, 2019)
I. A műtárgyhamisítás szakmai szemmel - Váli Zsuzsanna: Műtárgyvizsgálati eljárások a műtárgyhamisítások leleplezésének szolgálatában
tónushelyesség, a méretarányosság, a torzulásoktól mentes felvétel, a felvételi körülmények rögzítése, a megfelelő szűrőzés használata, a fototechnikai és műszeres vizsgálatok kiértékelése csupán néhány példa. A restaurátorok által16 végzett vizsgálatok közül nem igényelnek mintavételt, ezért roncsolásmentesnek szokták nevezni a fototechnikai vizsgálatokat. Ezek között vannak olyanok, amelyek a kriminalisztikai nyomvizsgálathoz és különösen az írásvizsgálathoz hasonló módon, az alkotó gesztusait, a tárgy létrehozásához használt eszközök nyomait elemzik.17 Ilyenek a közel-, makro-, valamint a súrlófényben készített felvételek is, és idesorolható az alárajz vizsgálata is, amelyhez már nem csupán a látható tartományban, hanem infra- vagy röntgensugárzásban is készítenek felvételeket. Megállapíthatók egyes alkotókra jellemző sajátosságok, mint például a pentimentók vagy az alárajz megléte illetve hiánya, a felhasznált eszköz (bekarcolás, szén, tus, esetleg valamilyen kombinált technika stb.), a rajzi jegyek (például jobb- vagy balkezes volt az alkotó, mennyire biztos kézzel húzta a vonalakat, esetleg átkopírozta-e a rajzot, a vonalak vastagsága, íve, hangsúlyai, sűrűsége stb.) és a szignatúra sajátosságai, ha vannak ilyenek. A műtárgyakat felépítő anyagok idővel degradálódnak, a tárgyak különböző károsodásokat, módosításokat szenvednek. A természetes öregedés nyomai közé tartozik az öregedési repedésháló megléte. Az öregedési repedésháló azért keletkezik, mert a festmény alapozórétege az idő elteltével nem tudja betölteni kiegyenlítő funkcióját, és a rajta elhelyezkedő rétegekkel együtt „elpattan”, hogy a hordozó és az alapozó alakváltozása által okozott feszültséget kiegyenlítse. A jelenség szoros összefüggésben van a hordozó tulajdonságaival, és a keletkező rajzolat ennek megfelelő. A hamisítási technikákkal létrehozott hasadási-repedési kép jellegében és megjelenésében rendszerint erősen eltér az öregedési folyamatok okozta jelenségektől. A festmények védőbevonataként szolgáló lakkrétegek is elváltoznak a tárgy öregedésével, általában sárgulnak, sötétednek és UV-lumineszcens sugárzásban vizsgálva erőteljesebb lumineszcenciát mutatnak, mint a fiatalabb lakkrétegek. A lumineszcencia azonban nemcsak a kor függvénye lehet, hanem például tárolási körülményekkel is összefügghet. Ezt a hamisítók is tudják, igen gyakori trükk az erőteljesen lumineszkáló lakkbevonat felvitele a képre. A tárgyakat érő hatások gyakran megváltoztatják a tárgy megjelenését, rontanak esztétikai élvezeti értékén. Ezen a helyzeten a tárgyak különböző mértékű javítgatásával, a hiányok kipótlásával, újrafestésével igyekeznek az idők során javítani. Egy régi tárgy esetén a tárgyról leolvasható, a tárgy történetéhez tartozó szándékos beavatkozások is utalhatnak a tárgy korára. Az eredeti tárgy hiányhelyei a pótlások és kiegészítések az infravörös-, UV-lumineszcens, UV- reflexiós és röntgenradiográfiás felvételek együttes vizsgálatával deríthetők fel. A fából vagy fahordozóra készült tárgyak esetén számolni kell a faanyag rovarfertőzöttségével. A hamisítók előszeretettel imitálják vékony fúrók segítségével ezeket a járatokat. Azonban a kirepülőnyílások alakja, a bennük található furatliszt vagy rovartetemek (vagy ezek hiánya), és egy esetleges röntgenradiográfiás kép, amely a járatok belső eloszlását és megjelenését is megmutatja, tisztázhatja, hogy valóban rovarkár érte-e a tárgyat, sőt bizonyos esetekben azt is, hogy ez az alapozás és festékréteg felvitele előtt, vagy az után történt-e. Nem kizárt, de ritkábban találkozhatunk olyan esettel, hogy egy korabeli mester már eleve rovarrágta fát használt a műtárgy elkészítéséhez. 94
