Bendzsel Miklós - Emőd Péter - Kármán Gabriella (szerk.): Műtárgyhamisítás magyar szemmel - Ocsút a búzától (Budapest, 2019)

I. A műtárgyhamisítás szakmai szemmel - Váli Zsuzsanna: Műtárgyvizsgálati eljárások a műtárgyhamisítások leleplezésének szolgálatában

információkkal és bővebb képi dokumentációval egészítjük ki a műtárgyleírást.

A hamisítástól meg kell különböztetnünk a meghamisítás fogalmát, amikor egy már létező tárgy tulajdonságait módosítják oly módon, hogy az - állapotát vagy szerzőségét tekintve másnak hasson, mint ami valójában6, és megtévesztésre alkalmas legyen.

A SZAKÉRTELEM ÉS KOMPETENCIA KÉRDÉSKÖRE A HAMISÍTVÁNYOK FELDERÍTÉSÉBEN

Az autentikáció egy háromlábú székhez hasonlítható, amelynek lábai a technikai jellegű és természettudományos vizsgálatok, a provenienciakutatás és a hivatásos műértő szakvéleménye.7 Ennek megfelelően három szakmai terület: természettudósok, restaurátorok és művészettörténészek tudására és összehangolt közreműködésére van szükség a hiteles azonosítás és eredetiségvizsgálat elvégzéséhez. A korábbi tapasztalatok arra utalnak, hogy nagy értékű vagy szakmai hozzáértéssel8 elkészített hamisítványok esetén nem elegendő egyetlen szakértő véleménye, hanem legalább e három terület műtárgyvizsgálatra szakosodott képviselőiből álló szaktestület egymást kiegészítő eredményei lennének szükségesek.

Szemléléssel a tárgy története, provenienciája, vagy az olyan, műszeres vizsgálatokkal feltárható ismeretek, mint például az alkotás folyamata, a tárgy szerkezeti felépítése, a festéstechnika, az anyaghasználat, a korral járó vagy az adott anyagra jellemző fizikai és kémiai károsodási formák nem vagy csak a felületen jelentkező mértékben ismerhetők meg. Pedig ezek azok az információk, amelyek együttesen teszik lehetővé a tárgy azonosítását. Képzettebb hamisítók még arra is ügyelnek, hogy az addig ismert, nem túlságosan bonyolult vizsgálati eljárásokkal ne lehessen leleplezni őket. Bizonyos kimutatási módszereket könnyű kijátszani, de számos vizsgálati eljárás csak bonyolult, szaktudást és időt igénylő munkával kerülhető meg. Hogy miért van a műtárgypiac mégis ily mértékig telítődve hamisítványokkal? Az erre adott válaszok szerteágazók, és képet festhetnek az emberi természet működésének sajátosságairól. Másrészt viszont magyarázhatók azzal az egyszerű ténymegállapítással, hogy a hamisítványok zömén soha nem végeznek komolyabb anyagvizsgálatokat.

A kompetenciák meghatározásánál annak tudatában kell lennünk, meddig mehetünk el megállapításokkal, és honnan kezdődik a feltételezés, melyik szakma milyen módszerekkel operál, és ezek milyen kérdésekre tudnak választ adni, hol van vagy nincs átfedés a szakmák tudásanyaga és a szakemberek felkészültsége között, mikor melyik szakma képviselőjét kell bevonni egy vitás kérdés eldöntésébe, vagy eldönthető-e a kérdés csupán az adott szakma által alkalmazott módszerekkel. Jelenleg Magyarországon a műtárgyvizsgálatban résztvevő szakterületek képzése nagyon eltérő tudásanyagot ad. Nincs „közös szakmai nyelv”, sőt abban sincs egyetértés, hogy mit kellene tartalmaznia egy azonosításra alkalmas leírásnak vagy egy tudományos igényű kutatási dokumentációnak. Habár a szakértőképzés szükségessége egyértelmű, mégis kérdésként adódik, hogy melyik részterületre nézve milyen tartalommal kell megtölteni, mi szükséges az említett közös szakmai nyelv és együttműködési feltételek kialakításához, mennyi ideig tartson a képzés, melyik intézmény keretein belül, ki határozza meg mindezt, és egyáltalán helyettesítheti-e egy ilyen képzés sok év tapasztalatát és a valós esetek sokféleségét.

91