Bendzsel Miklós - Emőd Péter - Kármán Gabriella (szerk.): Műtárgyhamisítás magyar szemmel - Ocsút a búzától (Budapest, 2019)

I. A műtárgyhamisítás szakmai szemmel - Molnos Péter: H, mint hamis

különböző híres magyar festők alkotásait hamisíttatta.14 A vádirat szerint a kommersz csendéleteiről nevezetes Murin Vilmos és a borongós tájképek terén serénykedő Albert Ferenc dolgozott Friedman, alias Faragó keze alá, aki legalább nyolcvan hamis képet adott el a megelőző néhány esztendő során. A Rudnay Gyula, Szüle Péter, Deák-Ébner Lajos, Glatz Oszkár, Aba-Novák Vilmos, Magyar-Mannheimer Gusztáv, Pentelei-Molnár Sándor és mások bizományi értékesítésre átvett alkotásainak másolására felkért művészek azzal védekeztek, hogy ők minden esetben szerepeltették a képeken a szokásos „M” betűt, amelyeket azonban Friedmann csalárd módon eltüntetett a felületről, így varázsolva „eredeti” alkotásokat az egyszerű másolatokból.15

Ismeretlen festő Aba-Novák Vilmos modorában: Székely vásár

A festményhamisítás különböző válfajai s az ezeket illusztráló példák persze még hosszan sorolhatók, zárásként azonban álljon itt két érdekes, ám nem is olyan ritka határeset: az a paradoxon, amikor a festő a saját műveit hamisítja. Az első történet már a művész életében napvilágra került, de csupán név nélkül tűnt fel a művészeti folyóiratok hasábjain. „A képekről, melyeken csak az aláírás valódi” - ezzel a hangsúlyos felütéssel kezdte tanulmányát Gyöngyösi Nándor a Képzőművészet című folyóirat 1932. októberi számában. A lap főszerkesztője diszkréten elhallgatta cikkének igazi apropóját, annak a neves magyar művésznek a nevét, aki akkorra már évek óta fiatal festőkkel készíttette el ismert képeinek kópiáit, s ő csupán szignóját írta rá saját kezűleg. Abban az időben még talán csak szűk szakmai berkekben sejtették, de ma már minden kétséget kizáróan tudjuk, hogy a szerző felháborodott szavai Iványi Grünwald Bélára vonatkoztak.

66