Bendzsel Miklós - Emőd Péter - Kármán Gabriella (szerk.): Műtárgyhamisítás magyar szemmel - Ocsút a búzától (Budapest, 2019)
I. A műtárgyhamisítás szakmai szemmel - Lengyel László: „Ami majdnem az...”
1981-ben szerepelt a Válogatás magyar magángyűjteményekből című kiállításon Cuyp hiteles műveként.45 A festmény örököse a közelmúltban elszánta magát eladására, és ezt megelőzően szakemberekhez fordult. A kép vizsgálata során kiderült a mű hamis volta. A kép kapcsán az 1981-es kiállítás alkalmával senkiben nem merültek föl kételyek a szerzőséget illetően. Most viszont egyértelműnek láttuk, hogy egy körbevágott, új dublírvászonra húzott, legjobb esetben a XIX. század végén készült, Albert Cuyp modorát is halványan idéző hamisítvánnyal van dolgunk. Nem volt szükség korszerű műszeres műtárgyvizsgálati technikákra ennek felismerésére. A festett felületek traktálása, a formák képzésének módja rendkívül gyenge színvonalú. A kép színhasználata végtelenül egyszerű Albert Cuyp hiteles műveihez képest (31-32. kép). A hordozó vászon kora a dublírozástól nehezen megítélhető, de az bizonyos, hogy a XVII. századnál jóval későbbi. A felületek festésmódja pedig XIX. század végi. A festményt 1936-ban szakértők által rosszul attribuálva, egy ismert gyűjtemény (Tószeghy Richárdné) darabjaként, mint a festő fénykorából származó kompozíciót publikálták egy szakfolyóiratban, ötven évvel később egy rangos kiállítás szakkatalógusában - a korszak legjobb specialistái által kiforrott stílusúnak nevezve - az 1650-es évekre datáltak. A festmény kompozíciós jellege kétségtelenül Albert Cuyp művészetét idézi, de a felületképzés módja és minősége miatt egyértelműen a modern imitációk körébe sorolható csak. Valószínűleg publikált volta és védett státusa homályosította el több évtizeden át mindenki figyelmét silány minősége és valódi korának látásában. Thalészre és Szilágyi János Györgyre hivatkozással a Jegbölcsebb az idő, mert mindenre rátalál” jelenség hatása érvényesült e mű esetében is. REMBRANDT UTÁN XIX. SZÁZADI ÖNARCKÉP Rembrandt életműve az eredetiség kérdésének egyik próbaköve. A nagy holland mester életművének felülvizsgálatát már évtizedek óta erre létrehozott szakértői bizottság végzi. Művészettörténeti értelemben rendkívül hasznos volt a bizottság működése, de az derült ki, hogy elsősorban nem a hamisítványok teszik nehezen megítélhetővé az életművet korunkban, hanem a tanítványok és a kortárs követők hada. Kevés olyan mester akad a művészetek történetében, akinek önarcképeit annyian akarták megfesteni, mint az övét. Paradox fordulat másvalaki önarcképét festeni a sajátunk helyett, mégis ez történt. Az általunk vizsgált Rembrandt - önarckép eredeti mintaképe egykor a bécsi Liechtenstein-gyűjteményhez tartozott, de a vele szemben fölmerült kételyek miatt onnan kikerült, és egy angol magángyűjteményben őrizték évtizedekig, majd, mint az életműből kizárt mű, egy örökösödési ügy kapcsán az angol államra szállt (33. kép). 2004-ben, amikor ezt a XIX. századi magyarországi másolatát vizsgáltuk (34. kép), ez volt az előkép státusa. A másolatot Magyarországon mesterségesen öregítve, repesztett lakkokkal archaizálva mint nagy lehetőséget értékesítették (35-36. kép). Olyan ismeretlen műként, amiről még bármi kiderülhet. A másolatot új gazdája restauráltatta, azaz letisztíttatta róla a szennyezett repesztett lakkokat. De csak az vált még egyértelműbbé, hogy ez bizony egy XIX. századi másolat, amit még nagy valószínűséggel Bécsben, a Liechtenstein-gyűjteményben másolhatott valaki tanulmányi célból. Közben az angol állam örökségvédelmi szakemberei kutatták és restaurálták a tulajdonukba került egykori bécsi önarcképet, és ma már újabb bizonyítékokat találva a szakemberek visszaemelték az életmű hivatalosan elismert darabjainak sorába. 44
