Bendzsel Miklós - Emőd Péter - Kármán Gabriella (szerk.): Műtárgyhamisítás magyar szemmel - Ocsút a búzától (Budapest, 2019)
I. A műtárgyhamisítás szakmai szemmel - Lengyel László: „Ami majdnem az...”
szimulálását alkalmazzák a polgári védelem, a tűzmegelőzés területén is. Újabban didaktikus szimulációs szoftverek segítségével akár még pénzbefektetéseinket is modellálhatjuk egészen a milliárdossá válás illúziójáig, esetleg a csődig. A valóságot nem ábrázoló, hanem azt helyettesíteni igyekvő speciális festői technikák, az úgynevezett Trompe l’oeil típusú képek is a művészet eszközeivel feszegetik a valóság helyettesíthetőségét. Az eredetit, a valóság egy darabját imitálják, ha játékosan is, de az átverés, a megtévesztés szándékával készítik évszázadok óta a magyarul „csaliképnek” nevezett műveket (11. kép). A reneszánsz perspektivikus ábrázolási rendszerek megjelenése óta jelen volt a műfaj az európai festészetben. Úgy tűnhetne, hogy a barokk évszázadokban a Trompe loeil világi és egyházi változatait illetően is elérte kifejezési lehetőségeinek határait (például Samuel van Hoogstraten Kukucskáló doboza, 1655-1660, Andrea del Pozzo illuzionista mennyezetfreskói, Róma, S. Ignazio, 1680), és a valóságnak ez a vizuális protézise mára érdektelen, de a XX. század művészeti jelenségei rácáfoltak erre. A szemfényvesztés folyamatosan föl-fölbukkan a képzőművészetben. Elég, ha csak a rendszerváltás utáni Budapest egyik kultuszhelyén, a Tilos az Á-ban, Jean-Michel Verret (1956-1999) francia festő és társai által megfestett 360°-os illúzió című falfestményre utalunk. 1992-ben a képfeldolgozó szoftverek és a digitális képszerkesztés előtti korban kialakított analóg fotográfiát és robottechnikát alkalmazó képrögzítést használva festette meg Verret New York egyik részletét, a manhattani Huszonötödik utca és a Harmadik sugárút sarkát32 (12. kép). Verret a valóságot 360°-ban leképező és bármilyen tördeltségű felületre átültetni képes találmányával a Trompe loeil speciális, a pop art és a nagyvárosi folklór szimbiózisának sajátos festészeti ágát teremtette meg. Sajnálatos, hogy a Tilos az Á utódjának, a Frank Zappa kávézónak tulajdonosai a falfestmény védett volta ellenére, annak jelentős részét az átalakítások során fölszámolták, és mára a 360°-os illúzióból 180° ha maradt. A megkülönböztethetőség dilemmája és az azonosság problémaköre a művészet koroktól függetlenül létező alapvető kérdése. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy ez a problémakör a magyar neoavantgárd mestereit is erősen foglalkoztatta. A hetvenes évek második felében Erdély Miklós (1928-1986) művek sokaságát szentelte az eredeti-másolat viszonya árnyaltabb feltárásának Több koncept mű kapcsán foglalkozott azonosításelméleti kérdésekkel és vizuális megjelenítésükkel. Ezt illusztrálja Azonosítás elméleti tézisek című műve33 (13. kép). A fotósorozatokkal kiegészült mű bölcseleti alapvetése már 1972-ben ismertté vált. 13. kép, Erdély Miklós (1937-1998):Azonosítás elméleti tézisek, 1973 Kartonra ragasztott fotó és gépirat, 70 x 100 cm, jelezve balra lent: 1973 Erdély Miklós Sárospataki Képtár, SK-81-65 35
