Bendzsel Miklós - Emőd Péter - Kármán Gabriella (szerk.): Műtárgyhamisítás magyar szemmel - Ocsút a búzától (Budapest, 2019)
II. A műtárgyhamisítás elleni fellépés intézményes eszközei - Karsay Enikő: A műtárgyhamisítás elleni fellépés intézményes eszközei a szerzői jog szemszögéből
reprodukálhatja Dürer nevét vagy monogramját a másolatain. Ezt követően, 1511-ben Dürer a következő latin nyelvű figyelemfelhívó (még inkább fenyegető) üzenetet szúrta be A Szűz élete és a Kis Passió címet viselő fametszetsorozatának alsó részére: „Vigyázzatok, más emberek munkáját és tehetségét ellopok és utánzók, ne tegyétek arcátlan kezeteket munkánkra.”3 A szakirodalomban vitatott, hogy Vasari leírása minden részletében megfelel-e a valóságnak, az azonban bizonyos, hogy az elismertebb művészekben okkal alakult ki ellenszenv - s persze a jogi úton való fellépés igénye - az ifjú Marcantonióhoz hasonló, nagy mesterek műveinek lemásolásával kitűnni kívánó „mesterekkel” szemben. NORMATÍV SZABÁLYOZÁS: A KULTURÁLIS JAVAK HAMISÍTÁS ELLENI POLGÁRI JOGI VÉDELME ÉS A MŰVÉSZETI ALKOTÁSOK FOGALMA A Dürer-ügy után néhány évszázadot ugorva, ma a civilisztika nézőpontjából a hamisítás tilalmának kétféle - kulturálisörökség-védelmi és szerzői jogi - megközelítése is létezik. A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény (örökségvédelmi törvény, Kötv.) 2018 márciusában hatályos 4. § (1) bekezdése tételesen is rögzíti azt, hogy „a kulturális örökség a nemzet egészének közös szellemi értékeit hordozza, ezért megóvása mindenkinek kötelessége. Tilos a kulturális örökség elemeinek4 veszélyeztetése, megrongálása, megsemmisítése, meghamisítása, hamisítása.” Az örökségvédelmi törvény értelmező rendelkezései szerint a kulturális örökség elemei közé tartoznak egyebek között a kulturális javak, amely fogalom a törvény értelmezésében magában foglalja a művészeti alkotásokat is. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) a hamisítás tilalmát, a Kötv. expressis verbis megfogalmazásához képest közvetetten mondja ki: a szerzői jog megsértése esetén a jogsértővel szembeni igényérvényesítés szabályaiból vezeti le. Az Szjt. védi az irodalmi, tudományos és művészeti alkotásokat, azonban a szerzői jogi védelem alá tartozás másik, konjunktív feltétele az, hogy ezen alkotásoknak egyéni, eredeti jellegük kell hogy legyen. Az egyéni, eredeti jelleg megítélése nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől. A joggyakorlat az egyéni, eredeti jelleg követelményének teljesülésére az esztétikai és funkcionális alkotások esetében más-más küszöböt határoz meg.5 Az Szjt. pusztán példálózó, exemplifikatív felsorolást tartalmaz arra nézve, hogy mely műtípusok esnek szerzői jogi védelem alá (például a rajzolás, festés, szobrászat, metszés, kőnyomás útján vagy más hasonló módon létrehozott alkotás és annak terve; a fotóművészeti alkotás; az iparművészeti alkotás és annak terve; az ipari tervezőművészeti alkotás). A Szerzői Jogi Szakértő Testület (SZJSZT) a műnek minősítés kérdésében számos szakvéleményben foglalt állást, a testületnek a képhamisítás és hamisítványokkal kereskedés szerzői jogi megítélése tekintetében kiadott szakvéleménye a szakmában ugyancsak mérföldkőnek számít. 165
