Bendzsel Miklós - Emőd Péter - Kármán Gabriella (szerk.): Műtárgyhamisítás magyar szemmel - Ocsút a búzától (Budapest, 2019)
II. A műtárgyhamisítás elleni fellépés intézményes eszközei - Karsay Enikő: A műtárgyhamisítás elleni fellépés intézményes eszközei a szerzői jog szemszögéből
DR. KARSAY ENIKŐ A MŰTÁRGYHAMISÍTÁS ELLENI FELLÉPÉS INTÉZMÉNYES ESZKÖZEI A SZERZŐI JOG SZEMSZÖGÉBŐL TÖRTÉNETI ELŐZMÉNY A műalkotások hamisítása elleni jogi fellépés igénye először a reneszánsz időszakában vetődik fel határozottabb formában. Nem véletlenül, hiszen a reneszánsz művésze már individualista ember, aki büszke műalkotására, és szeretné, ha neve és az általa megalkotott mű örökké fennmaradna. Ez az európai kultúrtörténet azon időszaka, amikor előtérbe kerül a művészek azonosíthatósága, alkotói tevékenységének megbecsülése - s persze ennek a szellemi pezsgéssel teli időszaknak a velejárója, ha úgy tetszik, mellékterméke a műalkotások másolása, „tömegtermelése”, amelynek színterei a busás mecénási megrendeléseknek köszönhetően igen nagy számban létrejövő festőműhelyek voltak. Hamis, manipulált vagy bizonytalan szerzőségű képek a Kieselbach Archívum oktatási célból összegyűjtött anyagából 163
