Bendzsel Miklós - Emőd Péter - Kármán Gabriella (szerk.): Műtárgyhamisítás magyar szemmel - Ocsút a búzától (Budapest, 2019)
II. A műtárgyhamisítás elleni fellépés intézményes eszközei - Kiss Zoltán Károly: A műgyűjtés és a műkereskedelem jogi szabályrendszere
vált a Magyar Nemzeti Bank (MNB), pontosabban az általa életre hívott, százmillió euró (kb. harmincmilliárd forint) keretösszegű Értéktár Program.14 Egy elfogadottnak tekinthető összefoglaló meghatározás szerint a műkincspiac magában foglalja a művészeket mint „árutermelőket”, az eladókat és a kereskedőket mint „közvetítőket”, a vevőket, a különböző érdekgazdákat, akik részt vesznek a műtárgyak előállításában, piacra juttatásában, népszerűsítésében (marketing), kiállításában, a párbeszéd fenntartásában.15 Az adótörvényekben gyűjtőfogalomként szerepelt, illetve szerepel a műalkotás, a gyűjtemény és a régiség, szoros összefüggésben azzal, hogy a társasági adóban egészen 2010-ig adóalapot csökkentő tétel volt a művészeti értékűnek elismert képzőművészeti alkotás beszerzésére fordított összeg.16 Az áfakörben pedig az árverésszervezők részéről jelenleg is választható a különbözet szerinti adózás17, ahol terméknek minősül az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (áfatörvény) 8. számú mellékletében meghatározott műalkotás, gyűjtemény és régiség.18 Az Szjt. már kifejezetten a törvény tárgyi hatályaként határozza meg a művészeti alkotásokat, majd pedig a védelem konkrét tárgyait definiáló példálózó felsorolásban szerepelteti a rajzolás, festés, szobrászat, metszés, kőnyomás útján vagy más hasonló módon létrehozott alkotást és annak tervét. Ennél mélyebb fogalommeghatározásra nem vállalkozik az Szjt., tekintettel arra, hogy a szerzői jogi védelem feltétele nem az alkotás műfaji besorolása vagy elnevezése, hanem annak önálló és kreatív jellegét hordozó egyénisége, eredetisége. Mivel a szerzői jogi védelem nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől és az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől sem, így a védelem - beleértve a jogérvényesítés széles eszköztárát is - adott esetben megilleti a végzettséggel és elismertséggel nem bíró, teljesen amatőr alkotó művét is. Fontos rögzíteni, hogy a szerzői jogban élesen elválik egymástól az alkotó (mint a személyhez fűződő jogok és a vagyoni jogok összességének jogosultja) és a műalkotás tulajdonosának pozíciója és az ebből fakadó jogok terjedelme, ami éppen a műkereskedelem és a műgyűjtés területén idéz elő különleges helyzeteket. Kiemelést érdemel még, hogy az Szjt. a követő jog19 szabályozása körében tartalmazza az eredeti műalkotás részletes, valamint a műkereskedő tömör és kifejező definícióját.20 Az eredeti műalkotás fogalommeghatározásából levezethető, hogy a jogalkotó a műkereskedelem szempontjából a képző-, ipar- és fotóművészeti alkotásokat sorolja ide. Az már külön (és igencsak messzire vezető) kérdés, hogy a művészet határtalanságának, valamint a kommunikációs és terjesztési technológia óriási ütemű változásának köszönhetően a vizuális művek újabb és újabb típusai jelennek meg, ezért a rájuk vonatkozó felhasználási lehetőségek és módok bővülésének, változásának lehetünk szemtanúi.21 Mindazonáltal, a műkereskedelem továbbra is a hagyományosnak tekinthető műtípusokat és például nem a konceptuális művészet alkotásait vagy a Fluxus22 megnyilvánulásait részesíti előnyben. A műkereskedő fogalmi meghatározásából leginkább az következik, hogy műkereskedelmi tevékenységet bárki végezhet, amennyiben létesítő okiratában szerepelnek a TESZOR ’15-ben erre rendelt tevékenységi körök.23 A magánszemélyek (beleértve a művészt is) között alkalmanként, nem üzletszerűen előforduló ügyletek nem minősülnek műkereskedelemnek (és nem is keletkeztetnek követő jogi díjigényt), viszont a muzeális intézmények műkereskedőnek minősülnek, ha műalkotások forgalmazásával rendszeresen foglalkoznak. 152
