Bendzsel Miklós - Emőd Péter - Kármán Gabriella (szerk.): Műtárgyhamisítás magyar szemmel - Ocsút a búzától (Budapest, 2019)
II. A műtárgyhamisítás elleni fellépés intézményes eszközei - Martos Gábor: Tévedések végjátéka
Rembrandt van Rijn: Az ájult beteg (Szaglás), 1624 körül, olaj, fa Leiden Collection, New York vétel után aztán a festményt szakértők valóban Rembrandt: Az ájult beteg (Szaglás) című, az Érzékszervek sorozatban 1624-25 körül készült korai művével azonosították, és azt az árverés után a licitet megnyert francia Talabardon & Gautier Galériától Thomas S. Kaplan amerikai milliárdos a hírek szerint már valahol három- és négymillió dollár közötti összegért vásárolta meg (így a sorozatból már három darab - a Szaglás mellett a Hallás és a Tapintás - van a birtokában, a Látás című festmény egy holland múzeumé, míg az ízlelés sorsa jelenleg ismeretlen). Persze bizonytalan, vagy akár egyenesen téves tárgymeghatározások nem csak festmények esetében fordulhatnak elő. 2008 januárjában például a Somerset megyei Crewkerne-ben működő Lawrences aukciósház munkatársai biztosan nagyot hibáztak akkor, amikor „19. századi francia metszett kristály boroskancsó”-ként vitték kalapács alá 100-200 fontos becsértékkel azt a tételt, amelyért azonban néhány érdeklődő képes volt egészen a 220.000 fontos leütési árig licitálni; ők nyilván már ekkor felismerték azt a később be is bizonyosodott tényt, hogy a darab valójában a 10-11. században Egyiptomban készült, és mint ilyen az iszlám művészet egyik legértékesebb iparművészeti remeke, amelyhez hasonlót mindössze ötöt ismernek a világon - valós értéke pedig akár az ötmillió fontot is elérheti. A fenti esetek mind azt mutatják: bár ha a komoly, nagy árverezőházak kínálatában nyilván sokkal ritkábban is bukkannak fel hamis, vagy legalábbis bizonytalan eredetű és/vagy attribúciójú művek, mint mondjuk az ócskapiacokon, vagy az internetes piactereken, azért ezeken a helyeken sem teljesen kizárt, hogy néha akár egy-egy nem eredeti művel találkozzunk. Illetve azt is láthatjuk: ha egy árverésen szereplő műtárgy adott esetben nem par excellence hamisítvány is, azért még egyáltalán nem biztos, hogy valóban az, aminek a katalógus mondja. Vagyis nagyon oda kell figyelni, hogy mit vesz az ember, hiszen egy-egy jól felismert műtárgyon akár nagyon sokat is lehet nyerni. Vagy persze éppen veszíteni. 147
