Bendzsel Miklós - Emőd Péter - Kármán Gabriella (szerk.): Műtárgyhamisítás magyar szemmel - Ocsút a búzától (Budapest, 2019)
I. A műtárgyhamisítás szakmai szemmel - Kovácsné Gőgös Ágota: Aba-Novák Vilmos festményeinek restaurátori vizsgálata és ennek szerepe a hamisítványok felismerésében
Aba-Novák Vilmos számos leírásában utal annak fontosságára, hogy alkotásai időtállók legyenek, éppen ezért gondosan ügyelt a megfelelő anyaghasználatra, bevált technológiai lépéseitől ritkán tért el. Azonban a fennmaradt művek némelyike azt bizonyítja, hogy adódhattak egyéb, nem várt problémák a festés során. Sajnálatos módon van a temperaképek között néhány, melyeknek festékrétege instabillá, pergővé vált az évek múlásával. Ezen romlási folyamatok hátterének megismerése, restaurátori vizsgálata, nemcsak a műtárgy megőrzése szempontjából lehet fontos része a kutatásnak, hanem rávilágíthat arra a tényre is, hogy a művész számos esetben kísérletezett, új anyagokat, eljárásokat próbált ki. Ezek a festéstechnikai jellegzetességek, hibák az azonosításnál, korszakolásnál jelentős segítséget nyújthatnak. Az életmű egyes darabjainak vizsgálatánál igen fontos szerepet tölt be a hordozó elemzése is. A mintavételek alkalmával a hordozó anyagának megállapítása céljából vászonszál-, illetve faanyag mintákat is begyűjtöttem. A hagyományos restaurátori tevékenység elhagyhatatlan része a hordozó anyagának megismerésére irányuló vizsgálat-sorozat elvégzése. Az olajfestmények vászonszálainak elemzésével és a kapott eredmények összehasonlításával képet kaphatunk a művész által az első alkotói periódusában leggyakrabban használt vászonfajtákról. A kutatás során törekedtem rá, hogy minél több korszakból származó és különböző technikákkal készült eredeti műveket tanulmányozzak, azonban a 24 eredeti alkotás vizsgálata még nem elegendő ahhoz, hogy teljesen átfogó képet kapjunk a művész festéstechnikájának minden egyes állomásáról. így ha a későbbiekben, egy vitatott mű bírálata kapcsán, a korábban vizsgált, eredeti festmények hordozóitól eltérő anyagfajtát határoznak meg, az még nem zárja ki az eredetiséget. Ez mindössze egy tényező a számtalan vizsgálati szempont közül, melyek együttesen adhatnak értékelhető, az eredetiség kérdésében akár döntő bizonyítékot. A téma kidolgozása során, az adatok rendszerezésénél azt is szem előtt kell tartani, hogy évekkel később, egy-egy új vizsgálati eredmény beilleszthető legyen az adatbázisba, tehát célszerű azt folyamatosan bővíthetővé tenni. A temperaképek esetében a hordozó fajtájára is utalást tesz Aba-Novák Vilmos, a már korábban említett naplójegyzetekben olvasható alapozási receptjében. Az itáliai táblaképfestészet hatására alkalmazta Aba-Novák a tojástempera technikát. Ezeket a festményeket a legtöbb esetben vékony rétegelt lemezre festi a művész. Ehhez a hordozóhoz könnyen hozzá lehetett férni, további előnye, hogy a fa táblákkal ellentétben, a különböző irányban vágott rétegek összeragasztásával a táblák vetemedése kiküszöbölhető, illetve csökkenthető volt. Azért meg kell említeni, hogy a nagyobb méretben készült temperaképek esetében előfordult a hordozó hullámosodása, vetemedése.9 A restaurátori elemzések része a faanyag mikroszkópi vizsgálata10, így ezt a protokollt követve, a rétegelt lemezre festett temperaképek hordozóiból is mikroszkópi fafajmeghatározásra alkalmas mintákat vettem, majd a faanyagból vékony metszetet készítettem. A metszeteket sztereo-, illetve polarizációs mikroszkópban vizsgálva, láthatóvá válnak az egyes fafajokra jellemző sejtnövekedési, sejtkapcsolódási struktúrák. Szerencsés esetben sikerülhet éppen a lemezek ragasztási pontját kimetszeni, ebben az esetben a falemezek rögzítéséhez használható ragasztóanyagról is nyerhető információ.11 (5. ábra) A hordozó, az alapozó- továbbá a festékréteg mikroszkópos elemzésekkel nyerhető információit egyes esetekben kiegészíthetik, alátámaszthatják nagyműszerek mérési 108
