Bendzsel Miklós - Emőd Péter - Kármán Gabriella (szerk.): Műtárgyhamisítás magyar szemmel - Ocsút a búzától (Budapest, 2019)

I. A műtárgyhamisítás szakmai szemmel - Kovácsné Gőgös Ágota: Aba-Novák Vilmos festményeinek restaurátori vizsgálata és ennek szerepe a hamisítványok felismerésében

csupán, hogy a felhasznált anyagokat milyen módon építették egymásra, hogyan keverték, dolgozták el a felületen, hogy a kívánt esztétikai élményt elérjék. Éppen ezért e hamisítványok esetén, sokszor csak a tökéletlen imitálás lehet a lebuktató tényező. A rohamosan fejlődő nagyműszeres anyagvizsgálati technikák segítségével azonban az elemzések egyre mélyebb szintjére juthatunk, így a jövőben a modernebb anyagok pontos meghatározása is perdöntő lehet. Például a huszadik századra jellemző titánfehér pigmentnek számtalan fajtája ismert, melyek akár korszakra és területre is jellemzőek lehetnek.

ABA-NOVÁK VILMOS F E S T É S T E C H N I K A J A N A K MEGISMERÉSE, DOKUMENTÁLÁSA

A Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolájának képzése lehetőséget adott számomra hamisítással foglalkozó kutatási téma elindítására, melynek fő célja az volt, hogy Magyarországon is kezdetét vegye a gyakran hamisított magyar festők műveinek részletes festéstechnikai, valamint anyaghasználati vizsgálata, továbbá a kapott eredmények rendszerezése2. Az így létrejövő adatgyűjtemény viszonyítási pontot jelenthet a vitatott eredetiségű művek vizsgálatánál. A hamisítványok kiszűrése csak úgy valósulhat meg, ha az eredeti műveket minél alaposabban feltérképezzük, megismerjük.

Annak érdekében, hogy a téma a doktori képzés ideje alatt befejezhető és értelmezhető legyen, egy magyar művész, nevezetesen Aba-Novák Vilmos vászon és táblaképeinek3 festéstechnikai feldolgozását tűztem ki célul, melyhez összesen 24 eredeti mű vizsgálatát kezdtem meg. A festmények többsége a Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében található.

Az eredeti művek tanulmányozásánál követtem a restaurátorok által leggyakrabban használt vizsgálati protokollt, így a munka a művek roncsolásmentes, fototechnikai vizsgálataival, valamint a szabad szemmel látható felületi jellegzetességek alapos dokumentálásával kezdődött.

Nagyon fontos megemlíteni, hogy egy festői életmű festéstechnikai feldolgozása során, az anyaghasználatban, technikában bekövetkező változásokat is feltétlenül rögzíteni kell.

Az adatok rendszerezésénél figyelembe kell venni az egyes korszakok tipikus jegyeit. így lesz később eredményesen használható az adatbázis a vitatott eredetiségű tárgyak viszonyítási alapjaként.

Aba-Novák Vilmos festészetében - figyelmen kívül hagyva a murális munkákat, amelyek vizsgálatára ez a doktori kutatás nem terjed ki - két nagy korszakot különíthetünk el. A kezdeti, még vászon hordozóra készült, pasztózusan festett olajképeit - a Rómában töltött időszakát követően - 1930-tól felváltják a klasszikus technológián alapuló temperafestmények, melyeknek legfontosabb jellemzője a rendkívül vékonyan felvitt, matt festékréteg. A temperaképek hordozói könnyű, vékony rétegeltlemezek, amelyek alapozását a művész maga, nagy gonddal végezte.

Mindkét festménytípus mélyreható vizsgálatát fontosnak tartottam - annak ellenére, hogy a hamisítás tekintetében a későbbi, temperaképek jóval népszerűbbek voltak.4 Az anyaghasználat változásával a festmények felépítése, valamint a megjelenő eszköznyomok nagy mértékben módosultak. A kutatásom kezdeti szakaszában az egyes korszakokra jellemző felületi struktúrák, fellelhető eszköznyomok gyűjtésébe merültem bele. (1. ábra)

103