Tószegi Zsuzsanna (szerk.): Egy hivatás 120 éve – a Magyar Királyi Szabadalmi Hivataltól a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivataláig (Budapest, 2016)
6. fejezet. Tószegi Zsuzsanna: A hivatal élén - az elnökök pályaképei
EGY HIVATÁS 120 ÉVE TERVGAZDASÁG VS. SZELLEMITULAJDONVÉDELEM - AZ ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL ÉLÉN (1949-1996) Magyarország - és vele a teljes állami intézményrendszer - gyökeres változást szenvedett az 1948-as fordulat után. A Szabadalmi Bíróságot megszüntették, a helyére - szovjet mintára - az Országos Találmányi Hivatalt (OTH) állították, amelynek feladata elsősorban az úgynevezett szerzői tanúsítványok kiállítása, illetve a mindinkább túlhajszolt újítómozgalom állami irányítása, szervezése lett. Az első évtizedben, 1949-1958 között négy hivatalvezető adta egymásnak a stafétabotot. Az OTH első vezetője, Hevesi Gyula a legmagasabb rangú párt- és állami vezetőkkel volt napi kapcsolatban, az általa fölvállalt ügyek nagyobbik hányada az országos politikához és nem a hivatalhoz kapcsolódott. Hamar ott is hagyta a Találmányi Hivatalt, hogy az Akadémia berkeiben főként tudományszervezési kérdésekkel foglalkozzon. Az őt követő két hivatalvezetőnek korábban semmi köze nem volt sem az államigazgatáshoz, sem az iparjogvédelemhez. Kiválasztásukról, kinevezésükről egyelőre a levéltári kutatások alapján nem kerültek elő dokumentumok: a hivatal korabeli iratait 1974-ben kiselejtezték. A hivatal nagy szerencséjére a hozzáértő szakembergárda meghatározó személyiségeit - például a szabadalmi bíróként a hivatalhoz került Krasznay Mihályt vagy Pozsonyi Frigyest - nem távolították el az intézményből, így maradt annyi szaktudás, amennyi a hatósági tevékenység színvonalas viteléhez feltétlenül szükséges volt. A viszonylagos konszolidációt hozó 1958-1997 közötti négy évtizedet négy elnök menedzselte végig. A pozícióban töltött idő tekintetében Tasnádi Emil az első a maga 21 évnyi elnöki működésével. A pártonkívüli Perédi Károlyt követő Tasnádinak leginkább kiváló politikai beágyazottságát tartották számon, az akkori politika feltételrendszerén belül mégis sokat tett a hivatal hatósági szerepének erősítése érdekében. Az 1968-as új gazdasági mechanizmus szellemében születtek meg a korszerű iparjog- és szerzői jogi védelmi törvények, és a hivatal a KGST-direktívák helyett a fejlett világ szakmai elveit ültette át a magyar iparjogvédelmi gyakorlatba. Amikor a 80-as évektől kezdve már kevésbé érvényesült a direkt politikai irányítás, a hatósági munkában mind jobban előtérbe kerülhetett a szakmaiság. A Pusztai Gyula által elnökölt évtized alatt a szakmai-politikai minőségelvűség eredményeként a hivatal nemzetközi szinten kimagasló szakmai eredményeket ért el. Ezt az utat folytatta a centenárium előtti évek két - kvalifikált szakemberből elnökké vált - vezetője, Iványi István és Szarka Ernő. A korszak zárását mintegy megkoronázta az 1996. évi centenárium, mely alkalomból az intézmény visszavette alapításkori patinás nevét, és Magyar Szabadalmi Hivatal néven lépett az új évezredbe. 242
