Tószegi Zsuzsanna (szerk.): Egy hivatás 120 éve – a Magyar Királyi Szabadalmi Hivataltól a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivataláig (Budapest, 2016)
4. fejezet. Simon Dorottya: Csak a változás állandó - adatok a magyarországi iparjogvédelem történetéből
EGY HIVATÁS 120 ÉVE 1948-at követően a vizsgált időszakból csak az 1961-1969 közötti évekből vannak adataink. Az új védjegybejelentések száma évente - a hivatal történetében minimumot jelentő - 139 és 471 között alakult, a megújítások száma pedig évi 200 és 440 között mozgott. A külföldi kérelmek aránya ezekben az években 50% és 80% között ingadozott. Jelentős volt az amerikai és a brit érdekeltség súlya (19% és 11%), csakúgy, mint az NSZK és NDK aránya (15% és 9%). A magyar bejelentők az új kérelmek és megújítások harmadát birtokolták. Az érvényben lévő nemzeti védjegyek száma 1961-ben mindössze 3980 volt, mindazonáltal 1969-ben ennél sokkal többet, 8036 oltalmat tartottak nyilván. SZÉKELY TAMÁS, A MÁV-SZIGNÁL SZERZŐJE „1972-ben pályázatot írtak ki, amire több mint harmincán jelentkeztek, köztük neves zeneszerzők is... Az ő nevüket nem árulhatom el, mert mindenki álnéven versenyzett, így nem lenne etikus. Azt egyébként senki sem tudta, hogy én is jelentkeztem. Nekem akkor más feladatom volt elsősorban, mert én voltam akkor a MÁV rádió- és elektronikai részlegének vezetője. Nekem és a csapatomnak kellett a beérkezett szignálok lejátszásához szükséges speciális berendezéseket elkészítenem. [A beérkezett versenyművek] érdekesek voltak, de igazából nem pályaudvarra valók. Nehéz lehet egy zeneszerzőnek úgy komponálnia, hogy azt például nem egy vonósnégyes adja elő. Fontos kritérium volt az is, hogy a MÁV ismert minőségű hangosbemondóin jól kell szólnia a »zeneműnek«. Én egyébként tisztán ilyen szakmai szempontok alapján próbáltam szignált írni. Fontosnak tartottam azt is, hogy a dallam ne legyen andalító, de sokkoló sem, nehogy az utasok elejtsék a csomagjukat... és ne legyen rövid se, meg hosszú se... és persze legyen magyaros." A MÁV hangvédjegye Az új nemzetközi védjegybejelentések átlagos száma évente 8 ezer körül alakult. A növekvő tendenciát mutatja, hogy míg a II. világháborút követő években ez a mutató évi 5 ezer körül mozgott, addig az 1960-as évek közepén megközelítette a 13 ezres nagyságrendet. A Magyarországon érvényben lévő nemzetközi védjegyek száma - az 1962-1964 közötti évekre vonatkozóan rendelkezésünkre álló adatok szerint - megközelítette a 160 ezret. A formatervezési (akkori nevén ipari) minták jogi szabályozása - a rokon jellegből fakadóan - sok esetben összekapcsolódott a védjegyekével. Kizárólag Magyarország területére - a kölcsönösséget kizárva Ausztriával - 1907-től lehetett oltalmat szerezni. Az ipariminta-ügyekkel kapcsolatos eljárás - a lajstromozással együtt - 1948-ban került át a hivatalhoz az ipari és kereskedelmi kamaráktól. A Közlönyben mindössze négy évre vonatkozóan jelentek meg mutatók, amelyek tanúsága szerint a bejelentések száma évente 200 és 440 között alakult, amelyeknek átlagosan 88%-a volt hazai eredetű. 178
