Tószegi Zsuzsanna (szerk.): Egy hivatás 120 éve – a Magyar Királyi Szabadalmi Hivataltól a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivataláig (Budapest, 2016)
4. fejezet. Simon Dorottya: Csak a változás állandó - adatok a magyarországi iparjogvédelem történetéből
CSAK A VÁLTOZÁS ÁLLANDÓ - ADATOK A MAGYARORSZÁGI IPARJOGVÉDELEM TÖRTÉNETÉBŐL MEGADOTT SZABADALMAK ARÁNYA EREDET SZERINT (1920-1945) Ausztria 5% Szakterületi bontás szerint 1920 és 1945 között a VII. (Szabatossági és fizikai műszerek, elektrotechnika) osztályhoz tartozó szabadalmak vezették a rangsort, az összes új oltalom több mint ötödét adva. A világválság idején ez a terület tartotta szinten a magyar eredetű újítások számát. A jelentősebb osztályok közül 10% feletti részesedéssel bírt még az V. (Vasutak, erőgépek) és a IV. (Kémiai iparok). Ám míg a vasutakhoz, erő- és egyéb gépekhez tartozó mutató inkább csökkent a vizsgált években, addig a műszeripar, az elektrotechnika és a vegyipar látványos fejlődésen ment keresztül. 1940-ben a megadások száma a VII. osztály esetében három és félszerese, a IV. osztály tekintetében pedig közel ötszöröse volt az 1920-ban tapasztalt értéknek. Az iparjogvédelem szempontjából eddig kisebb jelentőségű területek közül látványos fejlődésnek indult a hazai könnyűipar, ami a szabadalmi mutatókban elsősorban az I. (Ruházati iparok) és a XIV. (Textilipar) osztályokban mutatkozott meg (alacsony szintről indulva, de ötszörös-tízszeres értéknövekedést elérve). A felsorolt adatok egyszerre tanúskodnak az európai iparfejlesztés kiemelt területeiről, illetve a jó képességű hazai versenytársak által felmutatott, a nemzetközi színtéren is láthatóvá váló eredményekről. Az 1920-1945 közötti időszakban a külföldi bejelentők számára megadott szabadalmak a szakterületeket tekintve koncentráltabbak, mint a magyar eredetűek: a három legnépszerűbb osztály (sorrendben az elektrotechnikai, a vasúti és a kémiai) adta az összes ilyen megadás felét. Az elektrotechnikához és a kémiai iparokhoz kapcsolódóan egyaránt 1940-ben történt a legtöbb megadás; az előbbihez 746, az utóbbihoz 402 új szabadalom kötődött. A vasutak, erőgépek esetében a csúcspontot 1925 jelentette, amikor a külföldiek hazánk területére 346 oltalmat szereztek. A magyar eredetű új szabadalmak hatoda kapcsolódott a VII. (Szabatossági és fizikai műszerek, elektrotechnika) osztályhoz, további 11%-a a VIII. (Építkezés, utak, hidak), 9%-a pedig az V. (Vasutak, erőgépek) osztályhoz. Az 1896-1919 közötti időszakkal szemben ezekben az években már több olyan osztály is volt, amelyekben a magyar bejelentőknek megadott szabadalmak száma felülmúlta a külföldiekét. Ezek a következők voltak: I. (Ruházati iparok), VI. (Apró cikkek stb.), VIII. (Építkezés, utak, hidak), X. (Mező- és erdőgazdászat, malomipar stb.) és XVIII. (Háztartási, mentő és kimérő készülékek, hűtők). 165
