Tószegi Zsuzsanna (szerk.): Egy hivatás 120 éve – a Magyar Királyi Szabadalmi Hivataltól a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivataláig (Budapest, 2016)
4. fejezet. Simon Dorottya: Csak a változás állandó - adatok a magyarországi iparjogvédelem történetéből
CSAK A VÁLTOZÁS ÁLLANDÓ - ADATOK A MAGYARORSZÁGI IPARJOGVÉDELEM TÖRTÉNETÉBŐL A megadott szabadalmak számának alakulása nagyjából követte a bejelentési adatokét. A vizsgált időszakban a legtöbb oltalmat (4261) 1913-ban adták meg (amely egyben a legnagyobb érték a hivatal történetében), a legkevesebbet (1305) pedig 1917-ben. A megadott szabadalmaknak átlagosan negyede volt magyar eredetű. 1896-ban az új szabadalmak 16%-a, 1910-ben a harmada származott Magyarországról. Az 1896. évinél kisebb aránnyal a későbbi években sem találkozunk. A külföldiek közül a németországi lakosok az új szabadalmak 40%-át birtokolták. A magyar bejelentők egyetlen évben, 1906-ban szárnyalták túl német társaikat: ekkor az előzőeknek 987, míg az utóbbiaknak 923 szabadalmat adtak meg. A dualizmus kori szoros magyar-osztrák kapcsolat a szabadalmak számában is megmutatkozik: a többi időszakhoz képest az osztrák oltalomszerzések súlya (13%) ebben az időszakban erősen felülreprezentált. Jelentős volt még az angol, amerikai és francia eredetű új szabadalmak aránya (egyaránt 5%). A hivatal az I. világháború alatt szüneteltette az 1914 után beadott, az ellenséges országokból származó bejelentések vizsgálatát, így amíg békeidőben a franciák évente átlagosan 195, az angolok 183, az oroszok 30 új oltalommal bírtak, addig 1915-1918 között a három ország bejelentői mindössze három szabadalmat szereztek meg. 153 MEGADOTT SZABADALMAK ARÁNYA EREDET SZERINT (1896-1919) Nagy-Britannia 5% Magyarország 25% Franciaország 5% Ausztria 13% Németország 40% USA 5% egyéb 7% SZABADALMI BEJELENTÉSEK ÉS MEGADÁSOK SZÁMA (1896-1919)
