Tószegi Zsuzsanna (szerk.): Egy hivatás 120 éve – a Magyar Királyi Szabadalmi Hivataltól a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivataláig (Budapest, 2016)

3. fejezet. Vass László Ádám: Politikai-történelmi korszakokon átívelő iparjogvédelmi hatósági tevékenység, 1949-2015

POLITIKAI-TÖRTÉNELMI KORSZAKOKON ÁTÍVELŐ IPARJOGVÉDELMI HATÓSÁGI TEVÉKENYSÉG, 1949-2015 A SZELLEMI TULAJDON OLTALMÁRA LÉTREJÖTT NEMZETKÖZI EGYEZMÉNYEK ÉS SZERVEZETEK A szellemi tulajdon védelmének nemzetközi rendezése először az 1873-as bécsi világ­kiállítás kapcsán vált égető problémává. Számos külföldi feltaláló maradt távol ugyanis a kiállítástól, attól való félelmében, hogy szabadalmi oltalom hiányában a nyilvános nemzetközi bemutatást követően elbitorolják a találmányát. E problémára válaszul - a külföldi oltalomszerzés megkönnyítése érdekében - jött létre 1883-ban az ipari tu­lajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény, majd 1886-ban az irodalmi és a mű­vészeti művek védelméről szóló Berni Uniós Egyezmény. Az egyezmények szabályait tartalmuk szerint négy fő csoportba sorolhatjuk. Az elsőbe nemzetközi közjogi szabályok tartoznak, amelyek létrehozzák az uniók szervezeti egysé­geit, illetve jogokat, kötelezettségeket állapítanak meg a tagállamok számára. A második csoportba olyan szabályok tartoznak, amelyek jogalkotási lehetőséget vagy kötelezett­séget állapítanak meg a tagállamok számára. A harmadik csoportban olyan anyagi jogi szabályok találhatók, amelyek a tagállamok nemzeti jogának alkalmazását írják elő. Végül a negyedikben valódi anyagi jogi szabályokat találunk. Mindkét egyezmény sarokpontja az úgynevezett legnagyobb kedvezményes elbánás elve, amelynek alapján a tagállamok kötelesek egymás állampolgárait a belföldiekkel azonos szintű jogi elbánásban részesíteni. Az egyezmények igazgatási feladatait kezdetben két kis létszámú nemzetközi iroda látta el, amelyek egyesítésével 1893-ban jött létre a Szellemi Tulajdon Oltalmára létesült Egyesült Nemzetközi Irodák (Bureaux Internationaux Réunis pour la Protection de la Propriété Intellectuelle, BIRPI) nevű szervezet. 1967-ben 50 tagállam új egyezményt írt alá Stockholmban, amely új alapokra helyezte a szellemitulajdon-védelem nemzetközi intézményrendszerét: a BIRPI jogutódjaként létrehozta a Szellemi Tulajdon Világszervezetét (World Intellectual Property Organiza­tion, WIPO), amely 1974-től az ENSZ szakosított szerveként működik. A szervezetnek jelenleg 188 tagállama van, és 26 nemzetközi egyezményt igazgat, amelyek szinte va­lamennyi szellemi tulajdoni oltalmi formát szabályozzák. szükségessé vált módosításokat végezték el az egyezmények szövegében. A jogtech­nikai és a gyakorlati alkalmazást megkönnyítő változások mellett egészen alapvető jelentőségűeket is találni közöttük: a Párizsi Uniós Egyezmény ekkor ratifikált szö­vege vezette be kötelező nemzetközi normaként - többek között - a földrajzi eredet vagy más jellemző tekintetében megtévesztő, illetve a megkülönböztető képességgel nem rendelkező védjegyek lajstromozásának tilalmát. A Szellemi Tulajdon Vi lágsze rveze tén ek francia nyelvű lógója 1970-ből és angol nyelvű új lógója 2001-ből A szakmai rendezvények és a jogtörténeti fejlemények jelentősége mellett más okokból is indokolt megemlékeznünk a magyar iparjogvédelmi rendszer és a hivatal nemzet­közi tevékenységének kezdeteiről. Ez az időszak a gyökere ugyanis annak a néhány évvel, évtizeddel későbbi intenzív és kezdeményező szakdiplomáciának, amely lehetővé tette, hogy a rendszerváltás után Magyarország és iparjogvédelmi hatósága fősze­replője legyen a visegrádi országok közötti együttműködés megújításának, az ezred­forduló után pedig a nemzetközi földrajziárujelző-rendszer reformjának. A magyar szakdiplomácia sikerét jelzi továbbá, hogy a hivatal szakértői számos vezető pozíciót töltenek be több nemzetközi szervezetnél. 117

Next

/
Thumbnails
Contents