Tószegi Zsuzsanna (szerk.): Egy hivatás 120 éve – a Magyar Királyi Szabadalmi Hivataltól a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivataláig (Budapest, 2016)
3. fejezet. Vass László Ádám: Politikai-történelmi korszakokon átívelő iparjogvédelmi hatósági tevékenység, 1949-2015
EGY HIVATÁS 120 ÉVE Perédi Károly - aki 1950-ben gépészmérnökként végzett feltalálói munkájának elismeréseként Kossuth-díjban részesült, majd 1954-ben az OTH elnöke lett - 1954-ben közzétett beszámolójában szintén az újítómozgalmat nevezte meg a szocialista társadalom és a népgazdaság állandó műszaki tökéletesítéséért felelős legfontosabb erőként. Intelmében kifejtette, hogy a termelés növekedését olyan módon kell biztosítani, hogy az alapanyagok minőségének javulása mellett megnőjön az üzemek késztermékkibocsátása, vagyis az eredmény: „ugyanannyi anyagból a végtermék mennyisége és értéke növekszik". Perédi szavait a fenntarthatóság modern célkitűzései kontextusába áttéve - némi élcelődéssel - az olvasó akár arra a következtetésre is juthatna, hogy az újítómozgalom lendületének a tömegmegmaradás elve sem állhatta útját. Ebben a korszakban a hivatal feladatai zömét az újításokkal és az államnak felajánlott találmányokkal kapcsolatos ügyek tették ki: az újdonság és a használhatóság vizsgálata alapján döntött a szerzői tanúsítványok kiadásáról (ezt a hatáskört később a szakminisztériumok vették át), felügyelte az elfogadott találmányok gyakorlatba vételét, szervezte az üzemek közötti újítási tapasztalatcserét, díjmegállapító bizottsága pedig kidolgozta az újítók díjazása alapjául szolgáló gazdasági eredmény kiszámításának módszertanát. A hivatal újítási és szerzői tanúsítványokat érintő döntései ellen (amíg a hatáskör át nem került a minisztériumokhoz) a hivatalban szervezett találmányi döntőbizottsághoz lehetett fellebbezni, további jogorvoslati lehetőség nélkül. Az országos újítókiállítás évenkénti megrendezése is a hivatal feladata volt. A kiállításokon az egyes minisztériumok felügyelete alá tartozó - szinte kizárólag ipari - ágazatok vállalatai mutatták be a szocializmus építését leginkább segítő újításaikat. Az érdeklődőkre a nézelődés mellett komoly kötelezettség is hárult: a megtekintett újítások saját üzemükben történő bevezetéséről jelentést kellett tenniük az OTH-nak, a hivatal tisztviselői pedig szúrópróbaszerűen a helyszínen is ellenőrizték az újítási napló szakszerű vezetését és a kötelezően alkalmazandó újítások megvalósítását. 1954-ben a hivatalban önálló mezőgazdasági osztály alakult a mezőgazdasági újítások támogatásának céljából. Az osztály felvilágosítással és szakmai tanácsadással segítette az országos jelentőségű mezőgazdasági újítások megvalósítását, a kívánalmaknak megfelelően a mezőgazdasági gépek területére eső fókuszszál. Tudománytörténeti érdekesség, hogy 1954-ben az OTH mezőgazdasági osztálya egy kísérlet keretében sikeresen vetettbe mikrokristályos DDT-t (diklór-difenil-triklóretánt) almamolyok ellen. Az Újítók Lapja 1954. évi első számában nagy lelkesedéssel számolt be az eredményről, és országos bevezetésre ajánlotta a hatékony új szert. Azt ekkor még sem az OTH-ban, sem másutt nem tudták, hogy a DDT nemcsak az almamolyok, hanem a májszövetek ellen is „hatásos" - ezért a 60-as évek végén betiltották a mérget. 112 Az Újítók Lapja reklámja
