Tószegi Zsuzsanna (szerk.): Egy hivatás 120 éve – a Magyar Királyi Szabadalmi Hivataltól a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivataláig (Budapest, 2016)
2. fejezet. Papp László: A szabadalmi hatósági funkciók alakváltozásai és eljárásrendje, 1896-1949
EGY HIVATÁS 120 ÉVE A fent kifejtettek alapján megállapítható, hogy a tanácsi formációk megváltoztatása nagy szerepet játszott a hivatal szervezetének alakulásában. A tanácsi összetétel sajátosságát ugyanis két tényező határozta meg. Egyrészt a jogi végzettségűek mellett műszaki végzettségű ülnökökre is szükség volt. Másrészt a jogász és a műszaki tagok aránya a tanácson belül attól függött, hogy a hivatal közigazgatási engedélyezési eljárásban vagy pedig egy jogvita eldöntésében, azaz bíróságként jár-e el. A XX. század közepére kikristá-Az Ország ház kupolája a Géza utca (1957-től Garibaldi utca) felől, 1905 lyosodott az az álláspont, hogy a hivatal engedélyezési és bírói funkciója külön-külön tanácsi formációkat szükségeltetett. A hivatal szervezetének további fejlődését az határozta meg, hogy a bírói funkcióval rendelkező tanácsokat a hivatali szervezeten belül vagy pedig a rendes bírósági rendszerben szervezik-e meg. A szabadalmi, védjegy- és mintaoltalmi jogszabályok egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló 1949. évi 8. számú törvényerejű rendelet szakított a korábbi felfogással: a bírói funkcióval felruházott bírói osztályt leválasztotta a hivatal szervezetéről, és a budapesti ítélőtáblához rendelte. így a hivatalnál pusztán az engedélyezés mint közigazgatási hatósági eljárás maradt, azaz a hivatal bírósági jellege megszűnt. A törvényerejű rendelet a hivatalt Országos Találmányi Hivatallá nevezte át, amely a szellemi alkotások terén gyakorlatilag a korábbi bejelentési osztályéval azonos hatáskörben járt el. Összegezve a fentieket: a hivatal szervezeti fejlődése 1896 és 1949 között két sajátossággal bírt. Egyrészt a szellemi alkotások közül csak a szabadalmi ügyek terén rendelkezett teljes és átfogó hatáskörrel, míg a jogköre más oltalmi formák esetén vagy jelképes volt, vagy nem is létezett. Másrészt a jogalkotó nemcsak az engedélyezési eljárást, hanem a jogviták eldöntését is a hivatalhoz rendelte, így 1949-ig a szabadalmi hivatal szabadalmi különbíróságként működött. Jobbra: Korbuly József gépészmérnök, az 1878-as párizsi világkiállításon kitüntetett Korbuly-féle csapágy kidolgozójának standja a millenniumi kiállításon 1896-ban Jegyzetek: 1 Az ipari mustrák és minták oltalmát kezdetben az 1858. december 7-ei császári nyílt parancs, majd ennek módosításai szabályozták. A rendelet törvényes hatályának megszűnése után a kereskedelemügyi miniszter 107 709/1907. számú rendelete szabályozta a kérdést. Az eljárás lényege: a forgalomba hozatal előtt a lakóhely szerint illetékes kereskedelmi és iparkamaránál kellett letétbe helyezni és belajstromoztatni a jogvédelem alá helyezendő mintát, amelyet az igénylő által kért jogvédelmi idő lejárta után a kérelmezőnek visszaadtak. Miután a kutatás nem járt eredménnyel, ezért a kötetben nem tudunk korabeli mustrákat és mintákat bemutatni. (A szerk.) 2 A szövetség meghosszabbításáról az 1877. évi XXVII., valamint az 1878. évi IV. és XIII. törvénycikk rendelkezett. 102
