Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
Az áramszolgáltatás története - Az áramszolgáltatás fejlődése a kelenföldi telep létesítése és a magánvállalatok megváltása után
Ez utóbbi törekvésünk azonban nem volt következetesen keresztülvihető, hiszen a telepen egyrészt kétféle áramnem volt bevezetve — nevezetesen 1800, illetve 2000 V-os kétfázisú és 5000 V háromfázisú — másrészt pedig az egyes gépek sem voltak párhuzamosan kapcsolhatók, hanem minden egyes géphez tulajdonképen egy meghatározott áramátalakító gépegység, illetve gépcsoport tartozott valamelyik alállomásról. Éppen ezért az egyes gépsínek között megfelelő kábelösszeköttetésekkel kellett kapcsolási lehetőséget teremtenünk. A kétféle áramnem között az összeköttetést az 1925-ben felállított Scott-transzfor- mátor valósította meg, amelynek segítségével a kétfázisú hálózat terhelésének egy részét módunkban állott bármely háromfázisú áramot termelő turbogenerátorra átterelni. Ezen időközben, 1925. december 21-én érte el a telep legnagyobb igénybevételét, kereken 18.400 kW-tal. A legnagyobb árammennyiséget 1924-ben termelte a telep, amikor is a termelés kereken 54 millió kWó volt. Jelentősebb változás — a VI. számú gépegység már említett robbanásán kívül — az, hogy a 111. számú gőzgép helyébe, amely eladatott, egy átalakító gépcsoport került, amely a telep üzeméhez szükséges egyenáramot szolgáltatja. Az átalakító gépcsoport az egyik átalakítóállomásban szereltetett le és onnan helyeztetett át a telepre. A telepnek a Csáky-utcán túl levő területén, a tulajdonképeni szénudvaron asztalos és kovács műhelyek, munkásöltözők és a telephez tartozó személyzeti lakások létesítettek. Ugyanezen területen állíttatott fel a már említett Scott transzformátorállomás is. A telep első időkből származó hőgazdasági diagrammját szembeállítva a teljesen kiépített telep diagrammjával, látható, hogy az eredeti 6-7% telephatásfok kereken 12%-ra emelkedett, vagyis a szén 80%-kal jobban hasznosíttatott, mint kezdetben. Meg kell jegyeznünk, hogy mindkét diagramm az ideális állapotot tünteti fel, tehát a tényleges üzemben elkerülhetetlenül előforduló veszteségek befolyása bennük nem vétetett figyelembe. A tényleges üzemben elért telephatásfok 9-9% volt. Az első kelenföldi nagynyomású gépegység felállításával a telep története nem ért véget, csak egy újabb időszak, a leépítés időszaka vette kezdetét. Amíg ugyanis ezen időpontig az áramtermelés és igénybevétel mindinkább növekedett, addig ezen időtől kezdve — a termelésnek a kelenföldi telepre való átterelésével kapcsolatosan — állandóan csökkent. A telep legnagyobb igénybevételének változását feltüntető diagrammból tisztán látható, hogy a telep áramtermelése milyen mértékben tolódott át a kelenföldi telepre. Áramátalakító alállomások. Az áramátalakító alállomások berendezéseiben a megváltás utáni időben úgyszólván semmilyen komolyabb változás nem történt. Mindössze az említendő meg, hogy a Kazinczy- utcai alállomás három régi akkumulátortelepe helyébe 1919-ben 2 darab, tengeralattjáró hajók részére készült, egyenkint 144 elemmel és 430 kW, együttesen 860 kW háromórás kisütési teljesítménnyel bíró akkumulátorbatteria állíttatott fel, minthogy az akkori viszonyok között más típusú akkumulátor beszerezhető nem volt. Megjegyzésre érdemes még, hogy a Műegyetemen levő feszültségemelő-állomás a benne levő akkumulátorteleppel együtt 1926-ban megszűnt, minthogy a Műegyetemnek és környékének egyenárammal való ellátásáról más módon — a későbbiek folyamán ismertetendő higanygőzátalakítók útján — történt gondoskodás. 55
