Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
Az áramszolgáltatás története - Az áramszolgáltatás fejlődése a kelenföldi telep létesítése és a magánvállalatok megváltása után
A telep kazánparkját a következő kazánok alkották : 8 db Simonis-Lanz kazán, egyenként 250 m2 fűtőfelülettel, 4 « Steinmüller kazán « 250 « « 8 « Babcock-Wilcox kazán « 300 « « 5 « Garbe kazán « 360 « « összesen tehát 25 kazán, 7200 m2 fűtőfelülettel. Ezek közül 4 darab Simonis-Lanz kazán kézitüzelésű sikrostéllyal, 2 darab ugyanilyen típusú kazán Eggenberger-féle lépcsős rostéllyal, a többi pedig láncrostéllyal volt ellátva. A Simonis-Lanz és a Steinmíiller- féle kazánok lOatt üzemnyomású telített gőzt, a többiek 12 att üzemnyomású túlhevített gőzt termeltek. A szén beszállítása az udvarba ezen időben lovaskocsikkal, az udvarról a kazánokhoz kézierővel tolt csillékkel, a szén bedobása a rostélyszerkezet garatjába lapátolással történt. Az 1915. évben, közvetlenül a megváltás után, a kis terhelések gazdaságos vitele céljából a 111. és Vili. sz. 3000 kW teljesítményű turboegységek mindkét fázisa felhasználtatott olymódon, hogy kisebb terhelések esetén a két különálló sínrendszer terhelését ugyanazon generátor egy-egy fázisa vitte, ami jelentős megtakarításokat hozott magával. Az 1916. évben a telep elavult szénellátása korszerűbbé tétetett, amennyiben felépítésre került az elektromos vontatású iparvasút, amelynek segítségével a szén vasúti kocsikban volt a lipótvárosi pályaudvarról a telep udvarára szállítható. A következő évben a régi tápszivattyúk mellé újabb turbotápszivattyú állíttatott fel, amelynek óránkénti vízszállítása 150m3 volt. A háború utáni időben a terhelés gyors emelkedése a telep újabb fokozatos bővítéseit, illetve átalakításait tette szükségessé. 1922-ben a kazánház teljesítményének növelése céljából 4 darab Garbe kazán szívóventilátorral láttatott el. Mivel a tiz legrégibb kazán anyagán a kifáradás jelei mutatkoztak, a következő évben négy kazán helyébe a kazánházi épület első részének kibővítése után 2 darab meredekcsöves, egyenként 420 m2 fűtőfelületű, túlhevítővel, Green-féle tápvízelőmelegítővel és szívóventilátorral ellátott kazán állíttatott fel. Majd ugyanezen két kazán szénellátása és a szénszállítás további mechanizálása céljából markoló daruval és csigatranszportőrrel ellátott szénszállító berendezés létesült, úgyhogy ezen két kazán szénellátása közvetlenül a vagonokból teljesen gépi erővel történhetett. 1925-ben további négy régi kazán bontatott le és ezek helyébe 1 darab 160 m2 és 1 darab 320 in2 fűtőfelületű, túlhevítővel és láncrostéllyal ellátott Simonis-Lanz-rendszerű kazán állíttatott fel. 1926. évben pedig a még üzemben levő 4 darab, 250 m2 fűtőfelületű, telített gőzt termelő kazán szerkezeti részei cseréltettek ki a kazánok méreteinek változtatása nélkül. Ezek közül kettőnél az Eggenberger-féle lépcsős tüzelés megmaradt, míg a másik kettő síkrostély helyett Bennis-rendszerű láncrostéllyal szereltetett fel. Ezzel egyrészt befejeződött a már kifáradt anyagú régi kazánok eltávolítása, másrészt pedig az összes kazánok 12 att üzemnyomással dolgoztak és túlhevítővel voltak ellátva. Kivételt mindössze 4 darab 250 m2 fűtőfelületű kazán képezett, amelyeknél a túlhevítő beépítése nem volt lehetséges. A kazánok teljesítményének növelését nyomon követte a tápvízellátást biztosító tápszivattyúk bővítése is egy újabb, 180 in3 óránkénti teljesítményű turbotápszivattyú felállításával. 50
