Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
Az áramszolgáltatás története - Az áramszolgáltatás fejlődése a kelenföldi telep létesítése és a magánvállalatok megváltása után
A kapcsolóberendezés a gépház északi végéhez csatlakozik és keresztmetszetét a 28. sz. ábra mutatja. A kapcsolóberendezés alagsorában nyertek elhelyezést a gépkábelek és a kimenőkábelek végelzárói, szakaszkapcsolói és mérőreduktorai. A fölötte levő és a gépház földszintjével egymagasságú emeletsoron a gépek és leágazások olajkapcsolói, továbbá a gyűjtésinek szereltettek fel, míg e fölött a gépházba benyúló karzaton a kapcsolóberendezés ellenőrzésére és működtetésére szolgáló kezelőtér helyezkedik el. A kapcsolóberendezés kettős, 10 kV-os gyüjtősínrendszerből áll, amelyek mindegyikéhez külön-külön olajkapcsolón keresztül csatlakoznak az egyes generátorok és ugyancsak két-két olajkapcsolóval ágaznak le a kimenő kábelek. Ezen két olajkapcsolós megoldás azért választatott, hogy egyrészt minden olajkapcsolónak megfelelő tartaléka legyen, másrészt pedig az egyik sínről a másik sínre üzemmegosztás, vagy összevonás, esetleg próba miatt szükségessé váló átmenet gyorsan és egyszerűen legyen végrehajtható. Ugyancsak ezen gyűjtősínekről ágaznak le a házi energiaszükségletet ellátó transzformátorok is, ezek azonban már csak egy-egy 10 kV-os olajkapcsolóval vannak ellátva és a sínekhez való szükségszerinti csatlakozást szakaszátkapcsolóval lehet létesíteni. A kapcsolóberendezés vasvázas durólemezekből felépített cellákban van elhelyezve olymódon, hogy egy-egy cellába csak egy leágazáshoz tartozó készülékek kerülnek. Az olajkapcsolók celláikból az eléjük gördített szállítókocsira vízszintes irányban voltak kihúzhatok. Az olajkapcsolóval együtt mozgott egy keretszerkezet is, amely hat darab vízszintes helyzetű, mozgó érintkezővel ellátott átvezető szigetelőt hordott. E mozgó kontaktusok az olajkapcsoló betolt állapotában a cellák hátfalán támszigetelőkre erősített érintkező felekhez illeszkedtek. Ilymódon az olajkapcsolók ki- vagy betolása az érintkezők össze-, illetve szétszerelése nélkül, tehát gyorsan volt végezhető. Az olajkapcsolók elektromos távhajtással vannak ellátva és e távhajtások a kezelőtérből működtethetők. Működtetésükre az akkumulátorbatteriából vett egyenáram szolgál. A gépterembe nyúló karzaton levő kezelőtérben egy kapcsolóasztal van olymódon elhelyezve, hogy az asztal mellett álló kezelő áttekintheti az egész gépházat. E kapcsolóasztalon vannak felszerelve a generátorok feszültség-, áramerősség- és teljesítménymérői, a szinkronizáló berendezés, továbbá a generátorok olajkapcsolóinak működtető kapcsolói és a gerjesztés szabályozására szolgáló kézikerekek. A kezelőtérnek a kapcsolóasztallal szemben levő hosszanti oldalán van egy vaslemezből készült kapcsolótábla, amely a kimenőkábelek 3-3 ampermérőjét, reléit és működtető kapcsolóit, továbbá külön mezőkön az energiamennyiség számlálására szolgáló készülékeket hordja. A házi energiaszükséglet ellátására szolgáló berendezés kezelőtáblája a kazánház felőli oldalon van felállítva. Az olajkapcsolók ki- és bekapcsolt állásának a jelzése piros és zöld jelzőlámpák segítségével történik. A házi energiaszükséglet ellátására az első kiépítés alkalmával két darab, egyenként 370 kVA teljesítményű transzformátor állíttatott fel, amelyek a 10 kV-os feszültséget 190/110 V feszültségre csökkentik. A házi transzformátorok a kapcsolóberendezésnek a kezelőtér alatti, alagsori részében vannak elhelyezve. Ugyancsak itt, a kapcsolóberendezés alagsorában, elkülönített helyiségben van felállítva a 60 elemből álló akkumulátorbatteria, amely a kapcsolók működtetéséhez, a vész- világítás és egyes fontosabb motorok ellátásához szükséges egyenáramot szolgáltatja. Az akkumulátorbatteria töltésére két darab áramátalakító gépcsoport szolgál, amelyek mindegyike egy-egy 105 lóerős háromfázisú elektromotorból, továbbá egy 20 és egy 50 kW U
