Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
Az áramszolgáltatás története - Az áramszolgáltatás fejlődése a kelenföldi telep létesítése és a magánvállalatok megváltása után
kodó észak-északnyugati szélirány mellett a város déli határán levő telep kéményeiből kilépő füst csaknem állandóan a Duna és más, kevéssé lakott területek fölé terelődik, ahol káros hatásokat nem válthat ki. Előnye volt e területnek még az is, hogy a téli kikötő egyszersmind az új telep derítőmedencéjéül is szolgálhatott, minthogy ott a Duna vizének durvább, szilárd szennyeződései kiválnak. A telep területén belüli derítőmedence ezzel lényegesen tehermentesült és feladata mindössze a finom derítésre és körülbelül egy órai tartalék hűtővízmennyiség tárolására szorítkozott. 7 I. sz. kazánház. 2 II. sz. kazánház tervezett elhelyezése. 3 Gépház. 4 Gépház tervezett bővítése. 5 Kapcsolótér. 6 Derítőmedence. 7 Műhely. 8 Szívattyúház. 9 Szénszállítóberendezés. 70 Lakóház. 7 7 Téli kikötő. A telep építésére alkalmas hely megválasztása után dönteni kellett a választandó áramnem, feszültség, gőznyomás és gépteljesítmény kérdésében. Mint áramnem önként kínálkozott a világítási és erőátviteli szempontból egyaránt előnyös háromfázisú áram. A feszültség 10 kV-nak választatott, minthogy az áramelosztás gazdaságossága miatt a feszültséget oly magasan kellett tartani, amilyen magasan az a technika állásának megfelelően tartható volt. Már pedig a kábelkészítés és a generátorépítés akkori fokának megfelelően ez volt a gyakorlatban szokásos legnagyobb feszültség. A kazánokban fejlesztett gőz nyomása az akkor használatos gőznyomásnak megfelelően kereken 15 att-ban, túlhevítése pedig 360° C-ban állapíttatott meg, a felállítandó két gépegység teljesítménye pedig egyenként 5000 kW-ban. Ezen gépteljesítményt 37 24. ábra. A kelenföldi telep helyszínrajza 1914-ben.
