Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
Közvilágítás és díszvilágítás - Közvilágítás
201. ábra. Elektromos üzeművé átalakított gázkandeláber. világítás céljaira. Ez csak elektromos lámpák alkalmazásával volt lehetséges, mivel az áram előállítása belföldi szénnel történt. csak a legszükségesebb mennyiségben volt lehetséges. E kényszerítő körülmények hatása alatt a gáz- fogyasztás csökkentéséhez kellett folyamodni. Ez legcélszerűbben úgy volt megoldható, hogy elsősorban az utcák világítására szolgáló gázlámpák helyeztettek üzemen kívül olyan mértékben, hogy azok csak szűkösen, főleg a közlekedés szempontjából kényes helyeken, utcakeresztezéseknél maradtak továbbra is üzemben. Az utcáknak ilyen csekély mennyiségű gázlámpával való megvilágítása azonban még az 1918-as évek csökkentett igényeihez képest sem volt kielégítő. Mivel továbbá a közbiztonság szempontjából is a legsürgősebb intézkedésre volt szükség, kézenfekvőnek látszott az a megoldás, hogy a drága és nehezen beszerezhető külföldi szén helyett belföldi szén használtassák a közA kényszerítő körülmények hatása alatt át kellett tehát sürgősen térni az elektromos közvilágítás kiterjesztésére. Tekintettel arra, hogy az akkor felszerelt közvilágítási lámpák ideiglenes jelleggel készültek, továbbá, mivel a szerelésnél főszempont az volt, hogy a tarthatatlan közvilágítási viszonyok a rendelkezésre álló eszközökkel haladéktalanul megjavíttassanak, a lámpák szerelése szempontjából egyszerű és olcsó megoldást kellett választani. E célra a legalkalmasabbnak mutatkozott a lámpáknak a házak falára való szerelése oly helyeken, ahol e szerelési munkálatok egyszerűen és gyorsan keresztül vihetők voltak. Külön közvilágítási hálózat létesítése, különleges lámpatestek, önműködő kapcsolóberendezések alkalmazása akkor még szóba sem kerülhetett. A lámpák ott helyeztettek el, ahol egy szomszédos üzletből, lakásból, vagy kapu alatti fővezetékről azokhoz a legrövidebb úton lehetett áramot vezetni. Az e célra szolgáló összekötővezeték falon kívül szerelt fémburkolatú szigetelőcsőben nyert elhelyezést. A hozzátartozó 60 W-os, gáztöltésű izzólámpa pedig egy kisebb bádogernyővel fedve egyszerű, gázcsőből készült falikarra erősíttetett fel. Gyújtás és oltás lámpánként külön-külön, kézikapcsolóval történt és e munkát a gázművek lámpakezelő személyzete végezte. E személyzet ugyanis az utcakeresztezéseknél üzemben maradt gázlámpák kezelése végett az útvonalakat naponkint kétszer különben is bejárta, teljes létszámban rendelkezésre állott és aránylag csekély munkatöbblet mellett az elektromos lámpák kapcsolását is elláthatta. 243
